Új rész - FIJ (igen, jól olvassátok!)

Sziasztok Drága (volt) Olvasóim! 

Tudom, döbbenet, hogy milyen rég nem volt frissítés. (Nyári design, ejha! Lassan megint aktuális lesz...) Bár egyszer-kétszer felnéztem az oldalra, se időm, se kedvem nem volt bármit is csinálni rajta. Sajnálom, ez egy ilyen időszak volt. Nehéz volt számomra, több okból is. Nem akartalak csak így itt hagyni Benneteket. Meg azért is, mert akartam írni. Próbálkoztam is. Sokat. Nagyon sokat.

Végül meglett az eredménye. Össze tudtam varázsolni egy Für Immer Jetzt részt! Hát nem csodálatos? Nekem az. Remélem, Nektek is az lesz és örömmel olvassátok majd. Oké, tudom, hogy nem olyan hosszú, de most ennyire futotta. Reményeim szerint lesz még. Lassan jön a befejezés.

A részről egy kicsit: Nem tudom, mennyire emlékeztek, hogy hol tartottunk. A rész pontosan ott kezdődik, ahol az utolsó abbamaradt. Aztán egy 2 napos visszatekintés következik Bill részéről. Ennél többet nem is mondanék.

Szeretném megköszönni, hogy még e hosszú kihagyás alatt is jeleztétek páran, hogy szívesen olvasnátok még tőlem. El sem tudom mondani, hogy ez milyen sokat jelent nekem. Még ha nem is tűnik úgy. Pedig úgy van. Szavak sincsenek rá. Köszönöm! ♥

xoxo

74. rész – Miért?

Samantha már legalább egy órája a konyhában ült, és ivott. Méghozzá bort. Persze csak óvatosan, nem állt szándékában berúgni. Tudta, hogy tisztán kell gondolkodnia, mégis, valamiből erőt kellett gyűjtenie a nagy beszélgetéshez. Legjobb tudása szerint Bill fenn volt a vendégszobában, Ninával. Meggyőzte magát arról, hogy ez cseppet sem zavarja, de természetesen ez nem így volt, legbelül tudta. Bár bízott Billben, azért tartott tőle, hogy ez a beszélgetés nem éppen olyan kimenetellel fog végződni, mely számára kedvez. Na és persze Dean, meg amit mondott. Elég kemény napot tudhattak maguk mögött. Talán pont ezért is kortyolgatta a hűtőben talált vörösbort. Száraz volt, amit kifejezetten nem szeretett, mégis úgy szürcsölgette, mintha a világ legfinomabb nedűjét kóstolná éppen.

- Én is kaphatok?

Sam ijedten fordult a konyhaajtó felé, ahol a küszöbön Tom állt.

- Hát persze – intett szórakozottan. – Jó társasággal azonban nem szolgálhatok.

- Hol van Bill? – érdeklődött a gitáros, miközben elővett egy boros poharat és helyet foglalt a lány mellett.

- Odafent, Hófehérkével – motyogta Sam.

- Micsoda? – nevetett fel Tom.

- Hát ő volt az, aki feltámadt a halálból, nem?

- Ja, de – bólogatott vigyorogva, majd immár komolyabban hozzátette. – Beszélnem kell veled.

- Most is épp azt teszed – sóhajtott a lány, majd újfent az üvegért nyúlt, hogy újratölthesse üres poharát.

Tom azonban megragadta a kezét, ezzel megakadályozva a műveletet.

- Ez fontos. Nináról van szó. Most hívott a haverom, Nikolas.

- Az a haverod? – képedt el Samantha. – Aki lenyomozza Ninát?

Tom bólintott.

- Igazam volt vele kapcsolatban, Sam. Nina soha nem volt beteg. Egy milliárdos üzletemberrel élt együtt az utóbbi néhány évben. Egész pontosan onnantól kezdve, hogy Billt elhagyta.

- Te jó ég, ez biztos?

- Bizonyíték van rá, Sam. Foglalások, különféle számlakivonatok, sőt, még néhány kép is, amik egy helyi párizsi újságnak készültek. A fickó sikeres üzletember volt, de 2 hónapja sikkasztással és pénzmosással vádolták. Gondolom ezért lépett le mellőle Nina.

- Uramisten, ez a nő egy szörnyeteg... Míg Bill itthon gyászolta, ő Párizsban mulatta az időt egy másik férfivel...? Ezt egyszerűen nem akarom elhinni...

- Pedig nagyon úgy tűnik – sóhajtott fel Tom.

- Hogy képes valaki ilyesmire? Ha Bill ezt megtudja, abba belepusztul – suttogta Samantha, mire Tom újra bólintott és sóhajtott egyet.

- Pontosan ez jutott eszembe nekem is. De muszáj tudnia róla.

- Tudom – szólt elgondolkodva a nő. – Tudom, csak...

- Csak? – kérdezett vissza a gitáros.

- Beszélni akartam most Billel. Egy nagyon fontos dologról.

- Hannah, igaz?

Sam bólintott.

- Dean azt mondta, hajlandó lemondani róla, ha Billel úgy döntünk, hogy felneveljük, közösen. Szerinte Bill nagyon jó apja lenne.

- Ebben egyet kell, értsek. Bill szereti Hannaht.

- Igen, tudom. A kérdés itt az, hogy van-e jogom ilyet kérni tőle. Egy gyerek... felelősség. És a banda...

- A banda már rég nem aktuális – sóhajtott fel Tom és belekortyolt a poharában lévő vörösborba. – Még nem mondtuk senkinek, de hajlandóak lennénk kiszállni az egészből. Mindannyian.

- Komolyan? De hát, miért? Azt hittem, hogy szeretitek!

- Szerettük is. De elég volt. Jóból is megárt a sok – vigyorodott el.

- Ez egy komoly döntés. Valóban erre jutottatok? – ráncolta a homlokát Sam.

- Gustav, Georg, Bill és én is, mindannyian komoly kapcsolatban élünk. Lassan eljön az idő, hogy megállapodjunk, családot alapítsunk. De mindezt nem lehet egy banda mellett...

- Ez igaz. Meg tudlak érteni titeket. Teljesen.

- Mindannyian egyetértünk ezzel a témával kapcsolatban. Ez a szünet is, mind ezért van.

- Szóval azt mondod...

- Igen, azt. Bill szeret. Szereti Hannaht is. Kész lenne felnevelni őt, tudom.

- De én nem, Tom. És mi van, ha még Ninát szereti?

- Soha nem fogja megbocsátani neki, ha tudomást szerez az egészről. Őt egyébként se szerette úgy, mint Téged.

- Ezt csak úgy mondod – legyintett Samantha.

- Nem. Én mindent tudok Billről. Mindent. Bizton merem állítani, hogy soha senkit nem szeretett még úgy, mint ahogy Téged szeret.

Sam nagy levegőt vett, majd kifújta és karjaiba zárta Tomot. Tom persze mosolyogva viszonozta a gesztust.

- Erre most tényleg szükségem volt. Köszönöm, hogy vagy nekem, Tom.

- Ugyan. Ez természetes. A családunk tagja vagy.

* * *

Karácsony első napja, reggel 7:11

Bill korán kelt, szinte kipattantak a szemei. Az előző nap történtek szinte kísértették őt álmában. Nina ott volt. Annyi idő után újra látta őt és ennek örülnie kellett volna, de a dolgok megváltoztak. Forgolódott jobbra, balra, de a helyzet csak rosszabb lett, az agya már szinte zakatolt. Beszélnie kellett a nővel.

Nagyon halkan kiosont a szobából, Samantha, aki mellette szuszogott, még csak észre sem vette. A vendégszoba felé vette az irányt, ahol Ninát szállásolták el. Óvatosan benyitott, majd az ágyhoz sétált, ahol a nő pihent. Először csak nézte őt, percekig. Aztán erőt vett magán és lágyan kelteni kezdte őt.

- Bill? Hány óra van? – nyitogatta álmosan a szemeit Nina.

- Korán van még. Sajnálom, hogy felkeltettelek, de beszélnem kell veled. Most azonnal.

Nina nyújtózkodott egyet, majd lassan felült az ágyban. Meglepetten tekintett fel Bill szemeibe.

- Mi az, ami ennyire fontos?

- Franciaország – felelte Bill. – Beszéljünk Párizsról!

- Bill – kacagott fel a nő. – Komolyan azért keltettél fel, hogy Franciaországról csevegjünk?

- Mondd el az igazat, Nina! Mondd el, hogy mi történt igazából Párizsban!

Bill próbálta fékezni indulatait, de egyre kevésbé sikerült neki. Nina egy csapásra megkomolyodott.

- Nem értem, miről beszélsz, mondtam már, hogy…

- Ne hazudj tovább – Bill csukott szemekkel és lassan ejtette ki ezt a három szót, majd hozzátette: - Vége van.

Nina szemei kitágultak a döbbenettől. Nem értette, hová tűnt az előző esti megszeppent, de kedves Bill.

- Bill – kezdte lágyan. – Ez nem a megfelelő…

- Hagyjuk ezt, rendben? Ne húzzuk tovább. Mindenről tudok.

- Tessék? – kérdezte a nő értetlenül.

Bill csak bólintott, majd egy nagy sóhaj szakadt fel belőle.

- Mióta? – kérdezett újra Nina. – Mióta tudod?

- Elég régóta. Azt gondoltad, hogy nem fogok utánad érdeklődni, ha hagysz egy levelet? Azt gondoltad, hogy a milliónyi közös emlék és az irántad érzett szerelmem csak úgy elillan majd, mert azt hiszem, haldokolsz?

- Bill, tudom, hogy amit tettem, arra nincsenek szavak, és nincs is mentség, de…

- Pontosan – bólintott a férfi szórakozottan. – Nincs mentség. De szavak vannak. Ó, azok vannak! Sokat összegyűjtöttem már az idő alatt, míg „halott” voltál.

- Ezt megérdemlem. És valószínűleg azokat a jelzőket is. De, ha tudtad, hogy mi a helyzet, miért engedtél be? Miért álltál szóba velem? Miért engedted, hogy itt aludjak?

- Ennek két oka is van. Az egyik, a közös múltunk. Tudom, hogy nincs hová menned itt. A másik, hogy hallanom kell tőled, az igazságot. Szóval, hallgatlak.

- Bill – hajtotta le a fejét a nő. – Tudod az egészet, kérlek, hagyjuk ezt.

Bill egy pillanatig elmélázva bámult ki az ablakon, majd végül megszólalt:

- Tudod mit? Rendben. De egy valamit tudnom kell, mindenképp. Miért?

A nő lassan emelte fel a fejét, tekintete összefonódott egykori szerelme tekintetével.

- Változás kellett – vonta meg a vállát finoman.

Bill egy másodpercre elképedt, majd hisztérikus nevetésben tört ki.

- Változás?! – ismételte. – A nagy Nina Larsennek változás kellett! Hogy is nem értettem meg én ezt?

- Nézd, tudom, hogy hülyeséget csináltam, de akkor ezt éreztem. Te a bandával voltál elfoglalva, nekem pedig törődés kellett.

- Valaki mástól.

- Pontosan – suttogta.

- Oké, rendben, értem én – állt fel Bill hirtelen. – És tudod mit? Köszönettel tartozom.

- Igen? – érdeklődött óvatosan Nina, miközben a kezeit tördelte.

- Igen – bólogatott Bill. - Olyannyira kiborultam, hogy azt gondoltam, nincs is értelme az életemnek. Hogy nélküled csak egy senki vagyok. Kibírhatatlan módon viselkedtem a családommal és a barátaimmal, de főként az ikertestvéremmel. Bántottam őket, és magamat is. Egyszer majdnem meg is öltem magam.

- Bill, én annyira…

- Még nem fejeztem be – vágott közbe Bill halálos nyugodtsággal a hangjában. – Aztán egyszer csak minden megváltozott. Megismertem azt a személyt, aki mindent megváltoztatott. Samantha nem csak az orvosom lett, de a barátom is, a támaszom, az én őrangyalom. Ha ő nem lenne, talán már én sem lennék. Ő volt az, aki jó útra térített, ha kellett, aki meghallgatott, aki visszarántott a szakadék széléről – Bill lehunyta a szemeit, elméje ezernyi kis emlékkel telt meg egy pillanat alatt. Elmosolyodott egy pillanatra – Ami azt illeti, ezt többször is megtette. De ami a legfontosabb, hogy megtanított újra nevetni, élni és szeretni. És ezt mondhatni, neked köszönhetem.

- Értem – motyogta Nina. – Szóval akkor ennyi volt? Nekünk vége? Örökre?

- Igen, Nina. Azt hittem, ez egyértelmű – húzta fel a szemöldökét Bill.

- Oké – bólogatott a nő szemlesütve.

- Most hagylak. Vissza is aludhatsz, ha szeretnél. Tudnod kell, hogy, amit most mondok, csakis kizárólag a közös múltunknak köszönheted.

Nina bólintott, mire Bill folytatta:

- Holnap estig kapsz időt, hogy összeszedd magad és kitaláld, hogy hová mész. Ez a végső határidő. Ha holnapután reggelig nem hagyod el a házamat, akkor teszek róla, hogy rendőri kísérettel távozz. Remélem világos voltam.

- Mint a nap…

73. rész – Nehéz döntés

- Szia Bill!

- Szia kicsilány!

Bill rámosolygott a kislányra, majd helyet foglalt mellette a kanapén.

- Mit nézel? – pillantott a tévére a férfi.

- Mesét. Ez a kedvencem!

- Igen? Ezt én is szeretem.

- Sam is itt van?

- Igen, kint beszélget Deannel.

- Akkor én is megyek – ugrott le a kanapéról Hannah, de Bill idejében megállította.

- Várj, kicsilány! – karolta át a kis apróságot. – Hagyd őket most egy kicsit. Inkább beszélgess velem.

- De Dean azt mondta, ha megérkezik Sam, akkor együtt fogunk beszélgetni – magyarázta a kislány komolyan, majd halkabban hozzátette: - Dean azt is elmondta, hogy fontos dolgokról fogunk beszélgetni.

Bill arca hirtelen elkomorult. Tudta, hogy Dean, miről akart beszélni Hannahval. Arról, hogy ő az édesapja. Sam pedig biztosan támogatni fogja a dolgot, hiszen Hannahnak joga van az igazsághoz. Viszont neki, Billnek, onnantól kezdve már semmi köze nem lesz a kis családjukhoz. Samantha Deant fogja választani. A kislánya édesapját.

- Bill!

- Igen? – a kislány vékonyka hangja térítette végre észhez. Egészen elkalandozott az elméje.

- Mehetek?

Csak akkor tekintett le a kezeire. Még mindig fogta az aprócska lány kezeit.

- Persze – felelte kis fáziskéséssel. – De előtte elmeséled, hogy miről szól ez a mese?

- De azt mondtad, hogy neked is ez a kedvenced.

Bill elmosolyodva nézett a lány szemeibe. Annyira okos. Mint az anyja, gondolta.

- Igen, tudom, csak nagyon rég láttam és már alig emlékszem.

- Hát jó. Van benne egy kacsa, és...

Ahogy Bill a kis Hannaht figyelte, szívét egyre inkább elöntötte a melegség. Szerette a kislányt, és nem akarta elveszíteni. Ahogy Samet sem...

* * *

- Szóval semmi esély nincs rá, hogy visszakapjalak?

- Semmi – bólintott Samantha, mire Dean válasza egy csalódott sóhaj volt. – Ha esetleg Billel nem úgy alakulnak a dolgok...

Samantha elharapta a mondatot, mert már a sírás kerülgette, újfent. Dean meglepetten kereste a tekintetét.

- Gondjaitok vannak? Azt hittem, minden oké kettőtök közt.

- Én is – remegett meg a nő hangja. – Egészen addig, míg fel nem tűnt Bill halottnak hitt régi szerelme.

- Bill szeret téged.

- Már nem vagyok benne biztos – szorította össze az ajkait a lány.

- Miért?

- Nina beállított tegnapelőtt. Pont miután te elmentél. Csak úgy a semmiből. Bill pedig nagylelkűen felajánlotta, hogy aludjon nálunk. Hiszen mi sem természetesebb ennél, nem igaz? – magyarázta Sam felháborodva. – Ráadásul Billel azóta nem beszéltünk. Ők pedig, ahogy észrevettem, egyre közelebb kerültek egymáshoz.

- Nézd, én nem ismerem annyira Billt, mint te, de egy valamit bátran merek állítani. Bill szerelmes beléd.

- Miért vagy te ebben annyira biztos? – nevetett fel a doktornő.

- Mert látom. Ahogy rád néz, ahogy hozzád ér, minden egyes mozdulatáról süt, hogy oda van érted meg vissza.

- Ez hülyeség. Ennél jobban még soha nem hidegültünk el egymástól...

- Teljesen úgy néz rád, ahogy én tettem annak idején! Én szerettelek Samantha! Elcsesztem. Ezt már akkor tudtam, mikor elhagytalak. Szerettem volna jóvátenni, de egy beszari, büszke, önző alak voltam, aki csakis azzal volt elfoglalva, hogy megkapja a harvardi diplomáját. Bármit megtennék érted, mert még mindig szeretlek, de mivel tudom, hogy te már nem érzel így, nem foglak kényszeríteni semmire. Éppen ezért, hajlandó vagyok lemondani a gyerekünkről.

- Tessék? – kérdezte Samantha kikerekedett szemekkel.

- Ha Billel úgy döntötök, hogy közösen felnevelitek, akkor hajlandó vagyok beleegyezni, hogy titokban tartsátok a kilétemet.

- Nem hazudhatunk neki tovább!

- Nem is kell. Egyszerűen csak ne beszélj neki rólam. Mondd el neki, hogy te vagy az édesanyja, Bill pedig a te szerelmed. Aki bár nem az édesapja, de úgy szereti őt.

- Ezt nem mondhatod komolyan – mondta halkan Sam.

- Dehogyisnem. Bill jó apja lenne, Hannah sokat mesélt róla.

- Hannah sokat beszélt... Billről?

- Igen. Kedveli Billt, nagyon. Ahogy a többieket is, Tomot és öhm...

- Abit.

- Igen, Abit. Sam, én azt akarom, hogy csodás élete legyen. De ha most elé állunk ezzel a kusza helyzettel, félek, hogy ezzel nem fog tudni megbirkózni egy könnyen. Te, mint pszichológus, hogy látod ezt?

- Valóban bonyolult egy helyzet ez, és rengeteg, hosszú beszélgetés vár ránk, de biztos, hogy ez a legjobb megoldás?

- Nem akarom, hogy ilyen idősen ennyi mindennel kelljen szembenéznie. Ha egy napon majd készen áll rá, és szeretne megismerni, akkor keressen meg, én ígérem, hogy megadom rá az esélyt.

- Hú – Samantha szóhoz sem jutott.

A férfi, aki előtte állt, már nem az az ember volt, akit annak idején megismert. Sokkal érettebbnek és tapasztaltabbnak tűnt.

- De cserébe van egy feltételem. Illetve kettő.

- Igen, persze, mondd csak.

- Támogatni akarom őt, tehát értelemszerűen fizetek gyerektartást. A másik pedig, hogy folyamatosan szeretnék értesülni a hogylétéről.

- Persze, ez természetes.

- Rendben, akkor ezt megbeszéltük.

- Igen – suttogta maga elé meredve a lány.

Fogalma sem volt, mit érez vagy, hogy mit kéne, érezzen. Annyiszor döntött már rosszul életében, és most egyáltalán nem akart. A lányáról volt szó, akinek az eddigi élete így is egy hatalmas hazugság volt. Véget akart vetni az egésznek. Másrészről viszont ott volt Bill és az eddigi élete. Azt sem akarta elveszíteni.

- Menjetek haza, és beszéljétek meg – simított végig Dean a lány karján.

- Rendben – bólintott Samantha.

* * *

Samantha úgy gondolta, amíg nem tisztázta a dolgokat Billel, addig felesleges Hannahval beszélnie. Ha Billel esetleg rosszul alakul a kapcsolatuk, akkor Hannah még jobban összezavarodhat. Mikor hazaértek, már este volt. Végre mindenki megnyugodhatott a házban.

- Fenn leszünk, ha valamire szükséged van, rendben? – mosolygott Abigail Samre, majd Tommal együtt felmentek az emeletre.

Hannaht már lefektették, Tomék a szobájukban voltak, Samantha úgy gondolta, ez lehet a megfelelő pillanat, hogy végre megbeszéljék a dolgaikat Billel. Ehhez csak egy valami hiányzott: Bill.

72. rész – Még akkor is, ha ő nem

- Nyugalom, biztos bement a házba – szólt Tom látszólag nyugodtan.

Samantha azonnal a házba sietett. Kétségbeesetten szólongatta a kislányt, ám a hosszas keresgélés után hamar kiderült, hogy a házban sincs.

- Mi történt? – szaladt le az emeletről Bill, nyomában új vendégével, Ninával.

Samantha egy nagyot nyelt, beletúrt bársonyos szőke hajába, majd Billre szegezte tekintetét.

- Hannah eltűnt.

Bill azonnal a nőhöz sietett és szorosan a karjaiba zárta. Végigsimított a hátán, és a fülébe suttogott:

- Minden rendben lesz. Megtaláljuk!

- Bill – suttogott vissza a nő. – Nagyon félek.

- Nem kell félned – tolta el magától finoman a lányt, hogy a szemeibe nézhessen. – Ígérem, hogy épségben megtaláljuk.

- Sam – tette a lány vállára a kezét Tom. – Sajnálom, az én hibám. Én annyir...

- Tom, ezzel most nem segítesz – mordult rá Bill barátságtalanul, mire Abi kézen fogta szerelmét és elhúzta onnan.

A következő pillanatban Nina lépett Samantha mellé, és együttérzően átölelte. Az egész nem tartott tovább három másodpercnél, de Samet meglepte, hogy milyen őszintének tűnt.

- Minden rendben lesz – szólt halkan a lány, mire Sam finoman bólintott.

- Gyere – ragadta karon gyengéden Bill, majd az ajtó felé vezette.

- Hová mentek? – faggatózott azonnal Abigail.

- Megkeressük – vágta rá azonnal a fiatalabbik Kaulitz.

- De hát azt sem tudjátok, hol keressétek! – harsogta Tom értetlenül.

- Igaza van – lépett közelebb Billhez Nina. – Inkább a rendőrséget kéne értesítenünk.

- Nem. Azok csak lelassítanának. Nem tudunk semmit, ők se fognak tudni többet. Lehet, hogy itt van a környéken...

- Bill, ez őrültség! – fogta meg a férfi karját Nina.

- Emlékszel, mit mondtam neked tegnap este?

- Igen – felelte a nő automatikusan.

Egy pillanatig farkasszemet néztek, majd Nina elengedte Bill kezét, Bill pedig a többiekre nézett:

- Maradjatok itthon, lehet, hogy hazajön.

A többiek bólintottak, Bill és Sam pedig azonnal kocsiba ültek. Épp, hogy elértek az utca végéig Samantha telefonja csörögni kezdett.

- Igen, tessék! – szólt rekedten a nő, mikor a füléhez emelte a mobilját.

- Szia Sam! – Hannah szólt bele a telefonba.

Sam azonnal Billre emelte hatalmas szemeit, mire az beletaposott a fékbe és azonnal lehúzódott.

- Kicsikém, Hannah! Hol vagy?

Bill intett a nőnek, hogy nyugodjon meg.

- Nyugi, ne érezze rajtad a félelmet. Csak természetesen! – suttogta Bill és megfogta a nő szabad kezét.

Samantha nagyot sóhajtott, de még így is alig jutott levegőhöz.

- Egy fiúnál vagyok, Sam! Az egyik barátodnál.

- Dean – szólt halálra várt arccal Sam.

- Igen! – helyeselt Hannah vidáman. – Elhozott magához, hogy megmutassa a kiskutyáját. Olyan aranyos! Ugye nekem is lehet kiskutyám? Áh, anya biztos nem engedné...

- Majd megbeszéljük, rendben?

- Oké, és te mikor jössz? Dean azt mondta te is jössz később.

- Máris megyek, kicsikém! Odahívnád nekem most Deant egy kicsit a telefonhoz?

- Persze, szia Sam!

- Szia Hannah!

- Helló Sam! – szólalt meg Dean derűsen.

Samantha hirtelen olyan ideges lett, hogy csak úgy szorította Bill kezét.

- Mit képzelsz magadról, te szemétláda! Hogy merészelted elrabolni a lányomat?

- Én? Ilyet tettem volna? Ugyan! Hannah-val nagyon jól érezzük magunkat. Remélem rövidesen te is csatlakozol hozzánk.

- Azonnal mondd meg, hol vagytok!

- Vernerstrasse 26. 36/b lakás. Egyedül gyer...

Sam meg sem várta, míg Dean befejezi, azonnal kinyomta és Billel már indultak is.

- Hogy volt képes elvinni Hannaht? – dühöngött a nő.

Szinte remegett.

- Az ő lánya is – jegyezte meg Bill halkan.

- Tessék? – fordult felé Samantha hisztérikusan. – Szerinted az feljogosítja, hogy elrabolja?

- Egy szóval sem mondtam ilyet. Csak azt mondom, nem kéne úgy beszélned vele, mintha semmi köze nem lenne Hannah-hoz.

Sam egy pillanatig csak meredt maga elé, majd hirtelen megszólalt.

- Az lehet, hogy neki van, de neked semmi közöd a lányomhoz, szóval ne szólj bele!

Bill a döbbenettől szinte még a kormányt is elengedte egy másodpercre. Fájt neki ezt hallani, hiszen, bár nem sok időt töltöttek együtt, kedvelte a kislányt, nagyon is.

- Ahogy akarod...

Több szó nem esett köztük az út során.

- Hol van? – kérdezte rögtön a nő, mikor Dean ajtót nyitott nekik.

Félrelökte a férfit, és belépett a lakásba, nyomában Billel.

- Nyugalom! A nappaliban tévézik.

- Ha egy újjal is hozzá mertél érni, én esküszöm, hogy...

Dean egy szempillantás alatt úgy elkapta Sam karjait, hogy még ő maga is meglepődött.

- Azt hiszed, bántanám a saját kislányomat? – suttogta megtörten.

- Hey-hey-hey – húzta el a lányt Bill védelmezően.

- Sam, hát így ismersz engem?

Dean most először, mióta visszatért, valóban őszintének tűnt. A nő a szemeibe nézett, majd Billre pillantott.

- Igaza van. Bill, engedj el, nem fog bántani.

Bill kelletlenül ugyan, de végül elengedte a lány kezét.

- Ahogy a lányunkat sem. Én nem akarok rosszat, oké?

- Akkor miért vitted el őt egy szó nélkül? – fürkészte a tekintetét a nő.

- Másképp elengedted volna?

- Természetesen nem, de...

- Nézd, azt akartam, hogy figyelj rám – vágta rá Dean kétségbeesetten. – Én csak... meg akartam ismerni a kislányunkat.

- Hat éve nem ezt mondtad.

- Tudom. Tévedtem, hibáztam - hajtotta le a fejét.

- Ez nem ilyen egyszerű... nem csak engem, de őt is eldobtad magadtól.

- Ha jól tudom, te sem anyjaként gondoskodtál róla! – szólt gúnyosan Dean.

A pszichológusnő egy nagyot sóhajtott, Bill pedig megköszörülte a torkát.

- Azt hiszem, megyek és megnézem Hannah-t.

- Rendben Bill, köszönöm – préselte ki ajkai közül Sam, mire Bill elindult a kislány keresésére.

- Dean, egyáltalán nem olyan egyszerű a helyzet, mint gondolnád. Egy kisbaba mellett nem tudtam volna befejezni az egyetemet. Ha pedig nem fejeztem volna be, nem tudtam volna eltartani egy gyereket. Ezt kellett tennem. Ez volt a legjobb mindenkinek...

- Igazán? Biztos vagy benne? Számára is ez volt a legjobb?

Samantha szemeiből könnyek csordultak ki. Mélyen, legbelül tudta, hogy rosszul döntött. De nem volt mit tenni. Már nem tudott változtatni a dolgokon.

- Mit számít ez már? Akkor döntöttem, és már nem tudom visszacsinálni – suttogta a nő, miközben kabátja ujjával letörölte kicsorduló könnyeit.

Dean közelebb lépett hozzá és finoman átölelte a lányt.

- Sajnálom – suttogta. – Durva voltam.

- Nem – tolta el magától a lány, hogy a szemeibe nézhessen. – Igazad van. Rosszul döntöttem. Össze voltam zavarodva, az anyám pedig... mindegy. A lényeg, hogy így történt.

- El kell mondanod neki.

- Tudom. El is fogom.

- Mikor?

- Hamarosan.

- És mi?

- Mi?

- Mi ketten. Sam, én komolyan mondtam, hogy legyünk egy család.

- Nem lehet – rázta a fejét Samantha. – Dean, én már nem szeretlek. Már mást szeretek.

- Billt?

- Igen – bólintott a nő finoman. – Még akkor is, ha ő már nem szeret... 

71. rész – Minden gond forrása

- Nina.

Bill szinte alig hallhatóan ejtette ki a nevet, Sam pedig egy pillanatra azt gondolta, hogy rosszul hall. Aztán máris megértette Bill reakcióját. Nina volt Bill halottnak hitt szerelme. Egészen idáig.

- Bill, kicsim, nem kell beszélned vele, ha nem akarsz.

Samantha tudta, hogy ez a mondat volt talán a legértelmetlenebb, ami valaha is elhagyta a száját. Már hogyne kellene beszélniük a történtek után! Egyszerűen csak féltette Billt.

- Ne akard megmondani, hogy mit csináljak – húzódott el kedvesétől morogva.

- Én nem... – tátogta Sam, majd hátrálni kezdett. – Én bemegyek – felelte könnyes szemekkel, majd besietett a házba.

- Bill, semmit sem változtál. Jól nézel ki! – mosolygott Nina és Bill arcához emelte a kezét, hogy megsimogathassa, azonban Bill rögtön elkapta a lány csuklóját, ezzel megakadályozva, hogy hozzáérjen.

- Te is, ahhoz képest, hogy meghaltál.

- Tudom, hogy elég csúnyán váltunk el egymástól, és magyarázattal tartozom...

- Csúnyán? Írtál nekem egy levelet, hogy elhagysz, mert meg fogsz halni. Szerintem ez több, mint csúnya – lökte el a lány kezét. – És igen, magyarázattal tartozol!

- Bill, én... kigyógyultam a rákból.

- Azt akarod mondani, hogy...

Bill hitetlenül pillantott a lányra.

- Majdnem legyőzött, de végül – a lány könnyes szemekkel nyelt egy nagyot – erősebb voltam nála – nevette el magát, majd folytatta: – Mikor írtam neked azt a levelet, azt mondták az orvosok, hogy fél évem sincs hátra. Teljesen lemondtak rólam, és én is majdnem feladtam. Ezért is döntöttem úgy, hogy elhagylak. Aztán, később beszéltem egy másik orvossal, aki végül rávett, hogy kezdjük el a kemoterápiát, szóval aztán nagy nehezen végigcsináltam és működött! Az orvosok is alig hitték el, azt hiszem ez egy csoda! – magyarázta mosolyogva a lány, míg Bill lélegzetvisszafojtva hallgatta. – Nem is mondasz semmit?

Az énekes még mindig sokkos állapotban volt, szinte megnémult. Finoman bólogatni kezdett, majd jó szorosan a karjaiba zárta egykori szerelmét.

- Én... nem is tudom, mit mondjak. Hihetetlenül örülök, hogy meggyógyultál. Te jó ég, én – újabb nagy levegőt vett, majd a lány fülébe suttogott: - Alig hiszem el, hogy tényleg itt vagy.

- Pedig itt vagyok, Bill! – húzódott el a lány, majd kezeivel végigsimított a férfi arcán. – És tudnod kell, hogy még mindig ugyanúgy szeretlek Téged!

Bill felsóhajtott, majd óvatosan tett egy lépést hátra.

- Nina, én...

- Csak azt ne mondd, hogy már el is felejtettél!

- Nina, nem erről van szó! De... te... neked elképzelésed sincs, hogy min mentem keresztül, miután elmentél – emelte fel a hangját az énekes.

- Ne kiabálj velem! Én csak neked akartam jót – felelte Nina ingerülten, majd közelebb lépett a férfihez. – Ne veszekedjünk, szerelmem. Inkább használjuk ki ezt a második esélyt, amit a sorstól kaptunk.

Nina szenvedélyes esett Bill ajkainak, ám az azonnal eltolta magától.

- Nina, nekem Samantha a barátnőm!

- Az a kis szőke? Aki ajtót nyitott?

- Igen, ő Samantha.

- Hát, közel sem úgy viselkedtetek az imént, mint akik járnak.

- Most van köztünk egy kis... szóval, kicsit összevitatkoztunk – magyarázta Bill letörten. – De szeretjük egymást. Azt hiszem – tette hozzá halkan.

- Oké, oké! Megértelek. Hiszen sokáig voltam távol, és érthető, hogy tovább léptél. Bár kicsit furcsa, hogy ilyen könnyen, de...

- Könnyen?! Fogalmad sincs, hogy mit...

- Jó, jó, rendben van, Bill! Mondtam már, megértelek! Ne vitatkozzunk most ezen! A fontos az, hogy jól vagy. És most, hogy láttalak, most már én is.

A nő hevesen átkarolta Bill nyakát, ám a srác újfent eltaszította magától.

- Nina, én igazán örülök, hogy meggyógyultál, és valószínűleg, ha fél évvel ezelőtt bukkansz fel, akkor mostanra talán már házasok is lennénk, de értsd meg, én már másvalakihez tartozom.

- Bill, sshhh! – tette mutatóujját Bill ajkaira. – Értelek én! De mégsem úgy nézel ki, mint aki boldog.

- Ez egy nehéz időszak. De boldog vagyok, elhiheted – hátrált Bill, majd tétován a bejárati ajtó felé fordult. – Én most... be kell mennem.

- Rendben – sóhajtott fel Nina. – Nekem is mennem kell, mert még a végén nem találok üres szobát – nevetett fel halkan, majd a bőröndjei után nyúlt.

Bill csak most vette észre, hogy bőröndökkel érkezett.

- Nina – szólt a lány után hirtelen, mikor az már indulásra készen állt a kapuban. – Itt is aludhatnál!

A lány nem szólt semmit, ám diadalittas mosolya mindent elárult...

- Nem hiszem el, hogy Bill idehozta ezt a nőt – szólt ámulva Abigail, miközben épp a salátát készítette az ünnepi vacsorához.

Samantha csak bámult maga elé csendesen. Úgy érezte, soha nem volt még ennél rosszabb karácsonya, pedig túl volt már néhányon, ami igencsak balul sült el.

- Végül is, a volt barátnője – szólt szerényen egy kis idő után Sam.

- De akkor is! Az már évekkel ezelőtt volt! És mindezidáig ez a csaj halott volt számára. A szó szoros értelmében.

- Nehéz most Billnek. Meg kell őt értenünk.

- Jaj Sam, hagyd már ezt a pszichológiai maszlagot! Mindketten tudjuk, hogy Nina azért jött vissza, hogy újra megkaparinthassa magának Billt – közölte a tényt Tom, mire Sam könnyes szemeit ráemelte.

- Igen Tom, igazad van. És ezzel mi is a gond? Hiszen a barátnője volt. És bár önszántából hagyta el, csakis azért tette, hogy megvédje. És most, hogy...

- Túlságosan naiv vagy Sam, nem gondolod? Nina elhagyta Billt, aki rengeteget szenvedett miatta, de végül egymásra találtatok, és téged választott. Az, hogy Nina él, nem változtat a tényen, hogy Te és Bill szeretitek egymást.

- Tudom, de mi van akkor, ha Bill még mindig érez iránta valamit? Mi van akkor, ha a szerelmük erősebb, mint a miénk? Tom, én őszintén szeretem Billt, és nem akarom, hogy újra szenvedjen. Nem akarom, hogy újra olyan legyen, mint akkor...

- Hidd el, Sam, én sem. Pontosan ezért mondom. Ne hagyd magad Sam! Attól, hogy visszajött, és Bill még mindig érez iránta valamit, nem biztos, hogy Nina a megfelelő személy számára. Nem biztos, hogy Nina az, akinek gondoljuk...

- Mi? Ezt meg hogy érted? – húzta fel a szemöldökét Samantha.

- Talán – kezdett bele a gitáros bátortalanul. – Nem biztos, hogy Nina igazat mondott...

Halkan, mégis tisztán ejtette ki a szavakat. Sam és Abigail szinte egy emberként nézett rá.

- Tom, ezt te sem gondolod komolyan. Az ember nem hazudik egy olyan komoly dologról, mint a rák – szólt Abigail szinte felháborodva, mire Sam is bólogatni kezdett.

- Egyet kell, hogy értsek Abivel. Ez még a gonosz emberektől is nagyon csúnya lenne. De Nina nem ilyen. Hisz ismeritek. Különben is, mi oka lenne rá, hogy ilyet tegyen?

- Nézzétek, én nem mondom biztosra, de...

- De? Mi az, Tom? – faggatta türelmetlenül Sam, mire Tom ingatni kezdte a fejét.

- Ami azt illeti, történt valami, amiről Bill nem tud.

- Tessék? Mondd már, Tom! – harsogta Sam dühösen, mire a gitáros folytatta:

- Kábé fél évvel az után, hogy Nina elhagyta Billt, Franciaországba kellett utaznunk egy megbeszélésre. Csak egy napot töltöttünk ott, szombaton érkeztünk és vasárnap délután már indultunk is haza. Bill egész idő alatt a hotelszobájában punnyadt, csak akkor hagyta el a szobát, ha nagyon muszáj volt. Szombat este volt ugyebár, így meghívtak minket egy közeli szórakozóhelyre, ahol óriási parti volt. Billnek persze nem volt kedve hozzá, de addig noszogatott, míg egyedül elmentem. Épp a pultnál vártam az italomra, mikor egyszer csak megjelent mellettem Nina. Egy gazdag, idős pasassal volt, és olyan jól szórakoztak, hogy Nina szerencsére észre sem vett. Aztán elvonultak egy félreeső helyre és ott folytatták a privát kis bulijukat. Az egésszel nem is törődtem, hiszen Bill azt mondta, hogy Nina dobta őt, és elment. Mivel tudtam, hogy Billnek még mindig fájt az egész, azért szóba se hoztam – érvelt Tom, mire a lányok bólogatni kezdtek. – Aztán, mikor Bill elmondta, hogy Nina igazából meghalt, kezdtem kételkedni saját magamban. Azt gondoltam, nem is ő volt az. Hiszen nem lehetett ő! De mélyen, legbelül mindig is biztos voltam benne. És most, hogy Nina itt van, él és virul, egyre biztosabb vagyok benne, hogy őt láttam.

- Tom, ez – kezdte Samantha – Azt gondolod tényleg hazudott?

- Nem tűnt betegnek. Sőt, egészségesebbnek tűnt, mint bárki más.

- Én ezt nem értem – rogyott le egy székre a doktornő. – Miért hazudna ilyet bárki is?

- Nem tudom – csóválta a fejét Tom. – De ki fogom deríteni.

- Ezt meg hogy érted? – kapta fel a fejét Sam.

- Ahogy mondom. Van egy ismerősöm. Ha Nina Schultz életben volt az utóbbi pár évben, akkor a haverom ki fog deríteni róla mindent. Már pedig, amint a mellékelt ábra mutatja, nagyon is életben volt – mutatott a háta mögé a gitáros, majd hátrálni kezdett. – Megyek is, azonnal felhívom Nikolast – hadarta, majd elsietett.

- Szerinted Tom tényleg Ninát látta Franciaországban? – tette fel a kérdést Abi elgondolkodva.

- Fogalmam sincs – sóhajtott fel Sam gondterhelten. – Tudom, hogy nem szép tőlem, de örülnék neki.

Karácsony első napja pont ugyanúgy telt, mint a szenteste. Bill és Sam nem szóltak egymáshoz, és minden a lehető legrosszabbul alakult.

- Hannah merre van? – érdeklődött Samantha, mikor befejezte az ebéd utáni mosogatást. Abi megvonta a vállát, majd felelt:

- Tommal ment ki játszani az udvarra, ha jól tudom.

- Oh, rendben, köszi! Megnézem őket – mosolyodott el a nő, majd felvette a kabátját, a csizmáját, felkapott egy sálat, és az udvarra sietett. Amint kilépett, fázósan húzta össze a kabátját és a gyorsan a nyaka köré tekerte a sálat. Közben a kint szórakozó párost szólongatta.

- Tom! Hannah!

Épp körültekintett, hátha megpillantja őket valahol, mikor Tom jelent meg előtte, aki a garázsból lépett ki.

- Helló, Sam! Jöttél te is hógolyózni? – húzogatta a szemöldökét a gitáros vigyorogva.

- Ne reménykedj! – nevetett Sam. – Csak gondoltam megnézlek titeket. Hol van Hannah?

- Elöl játszik. Hóembert épít.

- Hol elöl?

- Hát elöl! Nem láttad őt?

- Tom, elöl nincs senki, onnan jöttem – kezdte komoran a nő, mire Tom szinte ledermedt.

- Az nem lehet! Az előbb még ott volt – indult el a férfi a ház elé, Sam pedig követte.

A félkész hóember ott volt, ám a kislány nem.

- Hol van?

70. rész – Váratlan látogató

Billnek fogalma sem volt, mit kezdjen magával. Folyton csak Samantha szavai jártak az eszében, és persze a kis ártatlan szempár, aminek tulajdonosa a kis szőke hercegnő, Hannah. Hirtelenjében teljesen máshogy tekintett a kislányra. Felidézte a kis arcocskát, az aranyszőke fürtöket, és egyszeriben el sem tudta képzelni, hogy nem jött rá. Hiszen a doktornő hiába mutatta be testvéreként a lányt, az apjuk nem lehetett közös, hiszen a nő szülei elváltak még kiskorában. Két féltestvér pedig nem hasonlíthat egymásra ennyire. De miért nem mondta el neki? Ez nem olyasfajta dolog, amit az ember csak úgy eltitkolhat a szerelme elől. Egy gyerek mégiscsak egy gyerek.

Megfordult a fejében, hogy betér egy bárba, de végül helyette egy park közelében állt meg, hogy sétáljon egyet. Friss levegőre volt szüksége.

Eközben Samantha megpróbálta összeszedni magát, és folytatni az ünnepi előkészületeket. Azt akarta, hogy Hannah semmit ne vegyen észre a kialakult kilátástalannak tűnő helyzetből. Ez volt az első karácsony, amit Miranda nélkül tölthettek, és nem akarta, hogy Hannah rosszul érezze magát. Fél hatkor újra megszólalt a csengő. Sam kapkodva törölgette a kezeit a kötényébe, majd az ajtó felé igyekezett. Azt remélte, hogy Bill lesz az, végre valahára, ám az ajtóban egy ismeretlen nő állt. Gyönyörűen csillogó, hosszú, barna haj, hatalmas sötétbarna szemek, csinos, karakteres arc, makulátlan alak... Pontosan úgy nézett ki, mint egy modell.

- Szia! Bill Kaulitzot keresem. Jó helyen járok? – csicsergett a lány vidáman, mire Samantha hátán végig futott a hideg is.

Semmi ötlete nem volt, hogy egy ilyen lány mit akarhat Billtől.

- Igen, itt lakik, de most sajnos nincs itthon.

- Nincs itthon? – kérdezett vissza a lány egy kis erőltetett kacagással. – Karácsonykor nem tartózkodik otthon?

- Nézd, nem hiszem, hogy bármi közöd lenne hozzá, hogy miért nincs itthon – felelte nyugodtan Sam, mire az ismeretlen elmosolyodott.

- Na és Tom? Ő sincs itthon?

A következő pillanatban Bill kocsija húzódott le a ház előtti felhajtóra. Bill sietős léptekkel indult meg a ház felé, ám mikor félúton megpillantotta a félhomályban a Sam mellett álló nőt, szinte kővé dermedt. Teljesen lebénult, a szemei teniszlabda nagyságúra kerekedtek. Hirtelen úgy hitte, álmodik. Egy másodperc töredékéig lehunyta szemeit, de mikor újra kinyitotta, még mindig ugyanaz a látvány fogadta. A pulzusa időközben már az egekig szökött, a torka kiszáradt, egyre csak levegő után kapkodott, a világ pedig forogni kezdett vele. Az ájulás határán volt.

- Nem, nem, nem...

A fejét kezdte rázni és szédelegve csak ezt az egy szót ismételgette. Samantha szinte azonnal mellette termett, és erősen megtartotta, hogy össze ne essen.

- Bill, mi a baj? Bill, mi történik veled? – nézett rá kétségbeesetten a pszichológusnő, ám Bill még mindig csak a fejét rázta.

- Nem lehet, ez nem lehet...

- De igen, Bill – tett egy lépést a férfi felé a barna szépség. – Én vagyok az...

Samantha saját kezével érezte, ahogy szerelme egész testében megremeg. Nyugtalanul az énekes szemeibe nézett, majd az ismeretlen nőre förmedt:

- Mégis ki a franc vagy te?

69. rész – Csak idő kell

- Semmi gond, csak egy régi barátom az. Ő itt Dean. Még az egyetemről ismerjük egymást.

- Oh, hello – nyújtotta a kezét Bill, máris barátságosabban. – Bill vagyok, ő pedig az ikerbátyám, Tom.

Mindketten kezet fogtak Samantha barátjával.

- Igen, tudom – magyarázta Dean sietve. – Tele van veletek a sajtó.

- Ja, persze – mosolyodott el Bill, majd gyorsan hozzátette: - Akkor mi most hagyunk is titeket. Gondolom, szeretnétek beszélgetni. De miért nem jöttök be?

- Miért is ne?

- Nem!

Sam és Dean teljesen egyszerre válaszoltak, Bill pedig értetlenül bámult rájuk.

- Deannek mindjárt indulnia kell – vágta rá sietve Samantha.

- Értem. Hát sajnálom. Viszont elég hideg van idekint, kicsim. Meg fogsz fázni!

- Mindjárt megyek be, Bill – mosolygott nyugtatóan a srácra, aminek következtében aztán az ikrek el is tűntek az ajtó mögött.

- Nem is olyan rossz gyerek ez a Bill.

- Ha azért jöttél, hogy kielemezd Bill viselkedését, akkor akár mehetsz is – szólt epésen Sam.

- Nem, amiért én jöttem, annak semmi köze Billhez – rázta meg a fejét finoman Dean, majd tett egy apró lépést a nő felé és újra megszólalt: – Kezdjük újra, Samantha! Csak Te, én és a kislányunk, Hannah!

A pszichológusnő hirtelen megszólalni sem tudott. Csak mereven bámult maga elé és egyre csak az járt a fejében, hogy a gyermeke apja, aki annak idején csak úgy elhagyta, egyszerűen csak viccel...

- Ugye most csak viccelsz?

- Te most komolyan ezt gondolod rólam?

- Miért, mit kéne, gondoljak rólad? Ez az egész egy nagy vicc. Megjelensz itt egyik napról a másikra, és azt kéred tőlem, hogy mindenem dobjam el, mindent felejtsek el, és ugorjak a karjaidba.

- Ott lennék neked én, és Hannah is.

Samantha gúnyosan felnevetett.

- Hát persze! Úgy lennél velem, mint eddig! Ami pedig Hannah-t illeti... Nem tudja, hogy az édesanyja vagyok, és nem tudom, hogy akarom-e, hogy valaha is megtudja, szóval...

A nő ekkor már szinte remegett a dühtől. Gyűlölte Deant, amiért felkereste. De a legjobban magát gyűlölte.

- - Sam – kezdett bele a férfi nyugodtan, de Sam nem engedte szóhoz jutni.

- Elég volt, tűnj el innen, most!

Idegesen rákiáltott, majd maga után jól becsapva a bejárati ajtót, magára hagyta a férfit. Sírva csúszott végig a fal mentén, odabent az előszobában. Végül pedig Abi hangjának hallatán összeszedte magát, és felegyenesedett.

- - Mi történt?

- Semmi, Abi. Semmi gond – felelte csendesen, majd megtörölte könnyáztatta arcát.

- Összevesztetek Billel?

- Nem – kapta fel a fejét a nő. – Miből gondolod?

- Csak Bill miatt. Az előbb vágtatott fel a lépcsőn. Elég idegesnek tűnt.

- Uramisten – kapta a kezét a szája elé Samantha, majd se szó, se beszéd, az említett után rohant az emeletre.

- Bill – kiabált kétségbeesetten. – Bill!

- Samy, valami baj van?

Kinyílt az egyik szoba ajtaja, de csak épp résnyire. Az apró Hannah állt a küszöbön, értetlen arckifejezéssel.

- - Dehogyis, kincsem – guggolt le elé Samantha könnyes szemekkel, és egy puszit nyomott a kislány homlokára. – Menj szépen vissza, játszani!

- Rendben – motyogta a kislány, majd hátrább lépett kettőt, és becsukta maga előtt az ajtót.

A pszichológusnő újra Bill keresésére koncentrált. Kinyitotta Bill szobájának ajtaját, és meg is találta.

A férfi csendesen meredt maga elé az ágyon ülve. Mikor a nő belépett a szobába, nem nézett rá, meg sem rezdült.

- - Bill – szólította meg remegő hangon.

- Mikor szándékoztad volna elmondani?

Az énekes halálos nyugodtsággal beszél, ami Samanthát még az eddigieknél is jobban megijesztette.

- - HaHhNNNN- Én...

- Vártál volna az esküvőnkig? Vagy az egyik házassági évfordulónkra szántad volna meglepetésként? Vagy talán soha nem mondtad volna el, nem igaz? Végül is...

- Bill, kérlek – vágott közbe Sam.

A hangja rekedt volt és a szoba csendje szinte elnyelte.

- Én mindent elmondtam neked. Az égvilágon mindent, még a legapróbb titkaimat is, te pedig eltitkoltad előlem, hogy van egy gyereked?! Akit ráadásul a kishúgodként mutattál be... ez...

Bill ekkor, hosszú idő után végre megmozdult. A kezeivel mutogatni kezdett, próbálta kifejezni magát.

Ez Samantha lelkiállapotán enyhített egy kicsit. Attól félt, Bill újra idegösszeomlás közeli állapotba kerül, és megmerevedett állapotban tölti majd a következő pár napot.

- Tudom – szólalt meg végül csendesen a nő. – Nincs rá mentségem, de...

- Nincs de – vetette közbe Bill. – Szerinted Hannah számára ez milyen? Szerinted mit fog érezni, ha rájön?

- Nem tudom! – ordította sírva a nő.

Kétségbe esett. Ha Billt is elveszíti, nem marad számára senki. Könnyeit törölgetve a kezébe temette az arcát, és az ágy másik végére rogyott.

- Sajnálom, én csak... nem láttam más kiutat.

- Ezt ne nekem magyarázd, hanem a lányodnak – állt fel Bill komoran.

Felvett egy pulóvert, majd az ajtó felé indult. Sam elkeseredetten tekintett fel rá.

- Hová mész?

- El – felelte kurtán az énekes, majd kivágta az ajtót, és elindult a földszintre.

A nő reményveszetten követte.

- De mégis hová? És meddig? – könyörgött válaszokért Sam.

- El kell mennem egy kicsit innen. Gondolkodnom kell! – válaszolta zavarodottan, majd felkapta a kocsija kulcsát és elviharzott.

Samantha szemeiből újra előtörtek a könnyek. Az előszoba padlóján egyszer csak összecsuklott és egyre csak sírt.

- Sam! Úristen, jól vagy? – sietett oda Tom aggódva. – Mi történt? Hol van Bill?

- Elment – szipogta a nő. – El fog hagyni...

Ezt a pár szót is alig bírta kipréselni magából, de mikor végül kimondta, még inkább mardosni kezdte belülről a gondolat.

- Dehogy fog! Ne beszélj butaságokat! – törölte le a könnyeit a gitáros. – Gyere, állj fel szépen! – gyengéden felhúzta a nőt, majd a nappaliba támogatta és leültette a kanapéra.

Leguggolt elé, és mélyen a szemeibe nézett.

- Mi történt?

A pszichológusnő nem felelt, csak mereven bámult maga elé.

- Oké – sóhajtott Tom, majd felegyenesedett. – Ha nem akarsz róla beszélni, nem muszáj. Inkább hagyjalak most?

- Ne, ne hagyj itt! – kapta el a férfi karját hirtelen.

- Nem hagylak – fogta meg a kezét és bátorítólag megszórította.

Leült a kanapéra, Sam pedig a nyakába borult. A könnyei újra utat törtek, de ezúttal sikerült összeszednie magát. Elengedte Tomot, és a könnyeit letörölve megszólalt:

- Még az egyetemen, megismerkedtem egy sráccal. Tudod ő volt az egyetemen az a tipikus macsó. A lányok megvesztek érte.

- Olyan menő volt, mint én? – vigyorgott Tom.

- Majdnem – mosolyodott el egy pillanatra Sam.

- Reméltem, hogy csak majdnem. Bocs, folytasd csak!

- Szóval, összejöttünk. Minden tök jó volt, két teljes hónapot várt rám, mire hajlandó voltam vele lefeküdni. Teljesen el voltam ájulva tőle, mert nem éppen a hosszú kapcsolatairól volt híres – nevetett fel kínjában a nő. – Aztán, három hétre rá, kiderült, hogy terhes vagyok.

Tom hitetlenül bámult a nő szemeibe. Még a szája is tátva maradt.

- Ez komoly?

- Igen – bólintott Sam finoman. – Mikor elmondtam neki... ő elhagyott. Elutazott Amerikába, hogy ott folytassa a tanulmányait.

-  A szemét mocsok! – morogta Tom idegesen.

- Azt sem tudtam, mit tegyek. Elvetetni semmiképp nem akartam, de tudtam, ha ott hagyom az egyetemet, akkor soha nem leszek képes felnevelni a lányomat. Így aztán, az anyám felajánlotta, hogy a nevére veszi, és a lányaként fogja nevelni, én pedig...

Samantha hangja hirtelen elcsuklott. Tom szeretetteljesen átölelte és végigsimított a hátán.

Sam vett egy mély levegőt, kibújt Tom karjai közül és letörölte könnyeit.

- Így be tudtam fejezni az egyetemet. De a lányomat elveszítettem. Mikor megismertem Andreast, anyám belém beszélte, hogy hozzá kell mennem, mert ő az ideális férfi, akivel együtt majd felnevelhetjük Hannah-t. De én tudtam, hogy nem. Tudtam, hogy Andreas nem az igazi. Amikor Bill belépett az életembe, nála éreztem. Éreztem, hogy ő az! Akivel le szeretném élni az egész életem, és akire szívesen rábízom Hannah-t. És... és ez az első találkozásukkor be is bizonyosodott. Hannah az első perctől fogva rajongott Billért, akárcsak az édesanyja – suttogta Sam mosolyogva, mire Tom is visszamosolygott rá. – Nem is csoda, hiszen a testvéred egyszerűen káprázatos! Lenyűgöző ember, és jó ember! Igazán jó ember – suttogta szinte hangtalanul. – Mindennél jobban szeretem Őt. Ő és Hannah a legfontosabbak az életemben.

- Akkor ezt mondd el neki is!

- Félek, hogy már késő – szipogott a nő.

- A francokat. Meg fogja érteni, szeret téged!

- Nem tudom, Tom.

- Én tudom. Most lehet, hogy ideges, de lenyugszik idővel, és hidd el, melletted lesz! Csak egy kis idő kell neki.

Samantha megértően bólintott, majd sóhajtott egy nagyot és újfent letörölte a szemeiből kibuggyant könnyeit. Füle mögé tűrte a szemeibe lógó hajtincseit, majd halkan megszólalt:

- Minden rendben lesz... 

Für Immer Jetzt - Szereplők

68. rész – Ünneprontó

Síri csend borult a nappalira hirtelenjében. Abi és Tom egymás kezét szorongatva, egy halvány mosollyal várták, mi fog történni. Simone hitetlenül bámult a fiatalokra, Gordon pedig egyre csak szélesen mosolygott.

- Ez mikor történt? – kérdezte sértődötten az ikrek anyukája.

- Hétfőn – felelte Tom.

- És miért csak most tudjuk meg?

- Édesem, hagyjuk ezt – karolta át a nőt Gordon. – A fő, hogy itt vannak. Inkább ünnepeljünk – szólt jókedvűen.

- Jó, jó, igaz – bólintott Simone megenyhülve. Fátyolos tekintettel fia nyakába ugrott. – El sem hiszem, gratulálok! Neked is, kedves – ölelte át Abigailt is.

- Hozok valamit, amivel koccinthatunk – mondta Gordon.

Tom hirtelen a férfire nézett, majd gyorsan felajánlotta, hogy kikíséri a konyhába.

- Pezsgőm ugyan nincs, de van egy kis borom. Addig vennél elő poharakat?

- Persze – felelte Tom és már nyúlt is a szekrényben található poharak után.

Egy ideig csendben tevékenykedtek. Gordon kinyitotta a borospalackot, majd elkezdte megtölteni a poharakat.

Tom azonban nem bírta tovább szótlanul.

- Nem is mondasz semmit?

Gordon értetlenül pillantott fel Tomra.

- Mire gondolsz? Mit kéne mondanom? – mosolyodott el.

- Hát, nem tudom... – gondolkodott el az idősebbik Kaulitz, majd idegesen járkálni kezdett a kis helyiségben.

Fogalma sem volt, miért lett hirtelen nyugtalan. Egyszeriben úgy érezte, szüksége van a támogatásra, máskülönben elbizonytalanodik. Gordon véleménye mindig is sokat számított a szemében, ahogyan Billé és az anyjáé is. De Gordoné más volt. Ő volt az „apafigura” és most jobban szüksége volt rá, mint valaha.

- Mondjuk, megkérdezhetnéd, hogy komolyan gondolom-e vagy, hogy nem túl korai-e. Vagy mit tudom is én, olyan „Gordonos” dolgokat.

Gordon hangosan felnevetett, mire Tom csak még feszültebb lett.

- Tom – tette a vállára a kezét a férfi és a szemeibe nézett. – Azt hiszem, vagy már olyan idős, hogy önálló döntéseket hozz, és azok helyt is álljanak. Különben is, lehet egy eljegyzést nem komolyan gondolni?

Tom kifújta a tüdejében rekedt levegőt, mire Gordon folytatta:

- Bízom benned, fiam!

És Tom megnyugodott. Legbelül pontosan ezekre a szavakra vágyott...

* * *

- Minden oké? – kérdezte Bill, mikor leparkoltak Sam anyjának házánál.

Kezét kedvese combjára helyezte és közelebb hajolt az arcához.

Samantha hálásan pillantott Billre, majd kezei közé vette Bill kezét és egy puszit nyomott rá. Mindeközben úgy szégyellte magát! Szerette volna elmondani a férfinek, hogy mi történt, de egyszerűen képtelen volt rá. Ha most előállt volna azzal, hogy van egy lánya, akit eddig a húgaként mutatott be, az valószínűleg mindent lerombolt volna, amit eddig felépítettek.

- Igen, csak... anyu azt szeretné, ha Hannah velem töltené az ünnepeket. Tudom, azt mondtam, hogy kettesben leszünk, amikor csak lehet, de...

- Karácsony veled és a kishúgoddal. Hogy mondhatnék nemet? – mosolyodott el Bill szélesen, mire a nő is eleresztett egy kisebbfajta mosolyt.

- Köszönöm – suttogta Sam, mire Bill egy csókot nyomott a szájára.

Kiszálltak és bementek a házba. Rövidesen távoztak is Hannah-val együtt. Még mielőtt hazamentek volna, beültek egy palacsintázóba.

- Na, és Hannah, várod már a karácsonyt? – kérdezte Bill barátságosan.

A kislány csillogó szemekkel kezdett csacsogni télapóról, ajándékokról és a szeretet ünnepéről.

Samantha mosolyogva figyelte a kislány minden mozdulatát. Lelkesen mesélt Billnek, aki pedig kíváncsian mosolyogva itta minden egyes szavát. Ez volt az a pillanat, mikor Sam rájött, élete legnagyobb hibáját követte el. Eljátszott a gondolattal, hogy vajon milyen lenne most, ha Hannah és Bill tudnák a hatalmas titkot. Milyen helyes kis család lehetne belőlük. Bill és ő maga boldog házasságban élnének, és együtt nevelnék fel Hannah-t. Együtt ünnepelnék a karácsonyt, a szilvesztert, a húsvétot, a szülinapokat, a halloweent. Mindent. Mindig együtt lennének. Mint egy igazi család.

- Sam? Minden rendben van?

Gondolatait Bill hangja szakította félbe.

- Bocsánat, igen, persze – bólogatott a nő szórakozottan. – Csak elkalandoztam.

* * *

A következő napokban minden remekül ment. Egészen szenteste napjáig, mikor is elszabadult a pokol. Kora délelőtt még minden rendben volt. Tom és Bill elmentek bevásárolni, Sam, Abi és a kis Hannah pedig egész nap a konyhában sertepertélt. Főztek, sütöttek, készültek a meghitt, családias ünnepi vacsorára, amelyre végül aztán nem került sor.

- Sam, kinyitnád az ajtót? Tele a kezem – kérdezte Abi.

Épp egy óriási pulykát tuszkolt be a sütőbe, mikor csengettek.

- Persze – mosolygott Samantha, majd Hannah-val a nyomában, a bejárati ajtóhoz sietett.

Mikor azonban az ajtót kitárta és szembesült vendégével, azonnal be is vágta. Az illetőnek még csak megszólalni sem volt ideje.

- Ki volt az Samy? – kérdezte Hannah, kis vékony hangján, mire Sam vett egy nagy levegőt és a lány elé guggolt egy nagy mosollyal.

- Senki – felelte könnyedén és félretűrte a kislány aranyszőke fürtjeit. – Most menj szépen fel játszani, oké? Én pedig visszamegyek Abi néninek segíteni, rendben?

- Rendben – bólintott a kislány, majd el is indult az emeletre.

Samantha vett még egy nagyon mély levegőt, majd újra kinyitotta az ajtót a régi ismerős előtt.

- Azt hittem, már ki sem nyitod.

- Mit keresel itt? – tekintett fel a szemeibe a nő dühösen, majd kislisszolt a résnyire nyitott ajtón és rögtön be is csukta maga után.

- Nahát, Sam, így illik fogadni egy régi ismerőst?

- Egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok?

- Drágám, mindenki tudja, hogy ezzel a bájgúnárral jársz. Manapság pedig mindenki címét percek alatt ki lehet deríteni.

- Miért jó ez neked, Dean?

- Nem tudom, miről beszélsz.

A pszichológusnő gúnyosan felnevetett.

- Elhagytál. Az egyetemet választottad helyettünk...

- Ha jól tudom, te is ezt tetted Hannah-val – vágott a nő szavaiba indulatosan.

- És vajon miért? – csattant fel idegesen Samantha. – Otthagytál egy gyerekkel! Teljesen egyedül! Szerinted pincérkedésből el lehet tartani egy gyereket?

- Nagyon nehéz volt nekem...

- Neked... volt... nehéz?! – tagolta hitetlenül Sam. – Hát, képzeld el, nekem is – tette hozzá csendesen, majd letörölt egy kósza könnycseppet az arcáról.

- Nézd Sam, én nem ítélkezni jöttem – szólt a férfi megenyhülve.

- Akkor minek? Csak azt ne mondd, hogy hirtelen érdekel, hogy mi van velünk!

- Ennyire hihetetlen? – tárta szét a karjait a férfi, mire Sam gúnyosan felnevetett.

- Éppenséggel igen. Megmondjam, miért? Azért, mert közel 4 éved volt rá. Te viszont jelét sem mutattad annak, hogy érdekelne, hogy van egy gyereked.

- Nem tudtam, mit tegyek. Hibáztam, oké, ezt aláírom. De most szeretném jóvátenni.

- Azt hiszed, hogy ezt csak úgy rendbe lehet hozni? Idejössz, én a karjaidba ugrok, és egy nagy boldog család leszünk?

- Azt reméltem, hogy...

- Nem Dean, nem! – rázta a fejét Samantha.

Pár másodperccel később Bill és Tom parkolt le az udvarban.

- Megjöttek a sztárocskák! – sóhajtott Dean, mire Sam egy mérges pillantással jutalmazta meg.

- Szia, kicsim, minden oké? – érdeklődött Bill, mikor felért a teraszra.

Tom és ő azonnal Samantha két oldalára álltak és a csomagokkal a kezükben vizslatták az idegent.

Samantha hirtelen azt sem tudta, mit feleljen. Nem mondhatta el Billnek az igazat, mégis nagyon nehezére esett tovább hazudni...