Samantha azonnal a házba sietett.
Kétségbeesetten szólongatta a kislányt, ám a hosszas keresgélés után hamar
kiderült, hogy a házban sincs.
- Mi történt? – szaladt le az
emeletről Bill, nyomában új vendégével, Ninával.
Samantha egy nagyot nyelt,
beletúrt bársonyos szőke hajába, majd Billre szegezte tekintetét.
- Hannah eltűnt.
Bill azonnal a nőhöz sietett és
szorosan a karjaiba zárta. Végigsimított a hátán, és a fülébe suttogott:
- Minden rendben lesz.
Megtaláljuk!
- Bill – suttogott vissza a nő. –
Nagyon félek.
- Nem kell félned – tolta el
magától finoman a lányt, hogy a szemeibe nézhessen. – Ígérem, hogy épségben
megtaláljuk.
- Sam – tette a lány vállára a
kezét Tom. – Sajnálom, az én hibám. Én annyir...
- Tom, ezzel most nem segítesz –
mordult rá Bill barátságtalanul, mire Abi kézen fogta szerelmét és elhúzta
onnan.
A következő pillanatban Nina
lépett Samantha mellé, és együttérzően átölelte. Az egész nem tartott tovább
három másodpercnél, de Samet meglepte, hogy milyen őszintének tűnt.
- Minden rendben lesz – szólt
halkan a lány, mire Sam finoman bólintott.
- Gyere – ragadta karon gyengéden
Bill, majd az ajtó felé vezette.
- Hová mentek? – faggatózott
azonnal Abigail.
- Megkeressük – vágta rá azonnal
a fiatalabbik Kaulitz.
- De hát azt sem tudjátok, hol
keressétek! – harsogta Tom értetlenül.
- Igaza van – lépett közelebb
Billhez Nina. – Inkább a rendőrséget kéne értesítenünk.
- Nem. Azok csak lelassítanának.
Nem tudunk semmit, ők se fognak tudni többet. Lehet, hogy itt van a
környéken...
- Emlékszel, mit mondtam neked
tegnap este?
- Igen – felelte a nő
automatikusan.
Egy pillanatig farkasszemet
néztek, majd Nina elengedte Bill kezét, Bill pedig a többiekre nézett:
- Maradjatok itthon, lehet, hogy
hazajön.
A többiek bólintottak, Bill és
Sam pedig azonnal kocsiba ültek. Épp, hogy elértek az utca végéig Samantha
telefonja csörögni kezdett.
- Igen, tessék! – szólt rekedten
a nő, mikor a füléhez emelte a mobilját.
- Szia Sam! – Hannah szólt bele a
telefonba.
Sam azonnal Billre emelte
hatalmas szemeit, mire az beletaposott a fékbe és azonnal lehúzódott.
- Kicsikém, Hannah! Hol vagy?
Bill intett a nőnek, hogy
nyugodjon meg.
- Nyugi, ne érezze rajtad a
félelmet. Csak természetesen! – suttogta Bill és megfogta a nő szabad kezét.
Samantha nagyot sóhajtott, de még
így is alig jutott levegőhöz.
- Egy fiúnál vagyok, Sam! Az
egyik barátodnál.
- Dean – szólt halálra várt
arccal Sam.
- Igen! – helyeselt Hannah
vidáman. – Elhozott magához, hogy megmutassa a kiskutyáját. Olyan aranyos! Ugye
nekem is lehet kiskutyám? Áh, anya biztos nem engedné...
- Majd megbeszéljük, rendben?
- Oké, és te mikor jössz? Dean
azt mondta te is jössz később.
- Máris megyek, kicsikém!
Odahívnád nekem most Deant egy kicsit a telefonhoz?
- Persze, szia Sam!
- Szia Hannah!
- Helló Sam! – szólalt meg Dean
derűsen.
Samantha hirtelen olyan ideges
lett, hogy csak úgy szorította Bill kezét.
- Mit képzelsz magadról, te
szemétláda! Hogy merészelted elrabolni a lányomat?
- Én? Ilyet tettem volna? Ugyan!
Hannah-val nagyon jól érezzük magunkat. Remélem rövidesen te is csatlakozol
hozzánk.
- Azonnal mondd meg, hol vagytok!
- Vernerstrasse 26. 36/b lakás.
Egyedül gyer...
Sam meg sem várta, míg Dean
befejezi, azonnal kinyomta és Billel már indultak is.
- Hogy volt képes elvinni
Hannaht? – dühöngött a nő.
Szinte remegett.
- Az ő lánya is – jegyezte meg
Bill halkan.
- Tessék? – fordult felé Samantha
hisztérikusan. – Szerinted az feljogosítja, hogy elrabolja?
- Egy szóval sem mondtam ilyet.
Csak azt mondom, nem kéne úgy beszélned vele, mintha semmi köze nem lenne
Hannah-hoz.
Sam egy pillanatig csak meredt
maga elé, majd hirtelen megszólalt.
- Az lehet, hogy neki van, de
neked semmi közöd a lányomhoz, szóval ne szólj bele!
Bill a döbbenettől szinte még a
kormányt is elengedte egy másodpercre. Fájt neki ezt hallani, hiszen, bár nem
sok időt töltöttek együtt, kedvelte a kislányt, nagyon is.
- Ahogy akarod...
Több szó nem esett köztük az út
során.
- Hol van? – kérdezte rögtön a
nő, mikor Dean ajtót nyitott nekik.
Félrelökte a férfit, és belépett
a lakásba, nyomában Billel.
- Nyugalom! A nappaliban tévézik.
- Ha egy újjal is hozzá mertél
érni, én esküszöm, hogy...
Dean egy szempillantás alatt úgy
elkapta Sam karjait, hogy még ő maga is meglepődött.
- Azt hiszed, bántanám a saját
kislányomat? – suttogta megtörten.
- Hey-hey-hey – húzta el a lányt
Bill védelmezően.
- Sam, hát így ismersz engem?
Dean most először, mióta
visszatért, valóban őszintének tűnt. A nő a szemeibe nézett, majd Billre
pillantott.
- Igaza van. Bill, engedj el, nem
fog bántani.
Bill kelletlenül ugyan, de végül
elengedte a lány kezét.
- Ahogy a lányunkat sem. Én nem
akarok rosszat, oké?
- Akkor miért vitted el őt egy
szó nélkül? – fürkészte a tekintetét a nő.
- Másképp elengedted volna?
- Természetesen nem, de...
- Nézd, azt akartam, hogy figyelj
rám – vágta rá Dean kétségbeesetten. – Én csak... meg akartam ismerni a
kislányunkat.
- Tudom. Tévedtem, hibáztam - hajtotta le a fejét.
- Ez nem ilyen egyszerű... nem
csak engem, de őt is eldobtad magadtól.
- Ha jól tudom, te sem anyjaként
gondoskodtál róla! – szólt gúnyosan Dean.
A pszichológusnő egy nagyot
sóhajtott, Bill pedig megköszörülte a torkát.
- Azt hiszem, megyek és megnézem
Hannah-t.
- Rendben Bill, köszönöm –
préselte ki ajkai közül Sam, mire Bill elindult a kislány keresésére.
- Dean, egyáltalán nem olyan
egyszerű a helyzet, mint gondolnád. Egy kisbaba mellett nem tudtam volna
befejezni az egyetemet. Ha pedig nem fejeztem volna be, nem tudtam volna
eltartani egy gyereket. Ezt kellett tennem. Ez volt a legjobb mindenkinek...
- Igazán? Biztos vagy benne?
Számára is ez volt a legjobb?
Samantha szemeiből könnyek
csordultak ki. Mélyen, legbelül tudta, hogy rosszul döntött. De nem volt mit
tenni. Már nem tudott változtatni a dolgokon.
- Mit számít ez már? Akkor
döntöttem, és már nem tudom visszacsinálni – suttogta a nő, miközben kabátja
ujjával letörölte kicsorduló könnyeit.
Dean közelebb lépett hozzá és
finoman átölelte a lányt.
- Sajnálom – suttogta. – Durva voltam.
- Nem – tolta el magától a lány,
hogy a szemeibe nézhessen. – Igazad van. Rosszul döntöttem. Össze voltam
zavarodva, az anyám pedig... mindegy. A lényeg, hogy így történt.
- El kell mondanod neki.
- Tudom. El is fogom.
- Mikor?
- Hamarosan.
- Mi?
- Mi ketten. Sam, én komolyan
mondtam, hogy legyünk egy család.
- Nem lehet – rázta a fejét
Samantha. – Dean, én már nem szeretlek. Már mást szeretek.
- Billt?
- Igen – bólintott a nő finoman. –
Még akkor is, ha ő már nem szeret...
Nagyon nagyon jó várom már a következő rész. Kíváncsi vagyok már rá nagyon. Így tovább. :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Igyekszem hozni a következőt! :)
Törlés