Lassan, de biztosan...

A napokban, miután hosszas, fáradalmas meló, rágódás, szenvedés, álmatlanság után végre leadtam a szakdolgozatomat, eszembe jutott, hogy jelentkeznem kéne. Ez alatt az idő alatt, míg nem írtam Nektek, rengetegszer eszemben voltatok, csak épp az időm nem engedte, hogy írjak. Aztán most, pár napja, gondoltam bejelentkezek és elmondom, hogy nemsokára visszatérek. Aztán eszembe jutott, hogy ezt már megtettem, több mint 2 hónapja. Igen, tudom, elég nagy szemétség volt tőlem, de higgyétek el, én sem így terveztem. 

Március 24-től elkezdtem a szakmai gyakorlatomat egy panzióban. Természetesen délutános lettem, és mivel még messze is volt, sokat kellett utaznom is. Így aztán mondhatjuk, hogy csak aludni jártam haza. Miután befejeztem a gyakorlatot, a szakdogámmal kellett foglalkoznom, hiszen vészesen közeledett a leadási határidő. Végül május 26-án minimum 3 idegösszeomlás után, sikerült leadnom a szakdogámat. Ez volt az a pillanat, amikor végre hosszú idő után úgy éreztem, hogy kapok levegőt. Fellélegeztem. Miután kipihentem és összeszedtem magam, írni akartam nektek pár sort, de végül úgy döntöttem, hogy inkább azonnal résszel jövök. Szóval itt is vagyok! Olvassátok egészséggel, remélem tetszeni fog! :)

Nemsokára jönnek a szakmai záróvizsgáim, szóval még nem teljesen gondtalanok a napjaim. De június végén remélhetőleg már túl leszek rajtuk és akkor újra gőzerővel belemerülhetek az itteni dolgokba. Most nekiállok az új dizájnnak, mert a tél már igencsak elmúlt. Természetesen a következő résznek is neki fogok állni, és amennyire az időm engedi a tanulás mellett, igyekezni is fogok vele.

Köszönöm a kommenteket, köszönöm az új feliratkozásokat, köszönöm a bizalmatokat! Amint lehet, jelentkezem. Szeretlek Titeket! 

xoxo ♥