Újabb díjat kaptam "Legtehetségesebb író" címen. Ann, szeretném megköszönni, hogy gondoltál rám! *-*♥
Remélem nem haragszol érte, ha most nem küldöm tovább, mert tegnapelőtt már küldtem egyet. :)
De azért a kérdéseidre válaszolok:
-Mióta írsz és miért kezdtél írni?
Pontosan 2007. július 5.-e óta írok. Akkoriban kezdtem olvasgatni a neten Tokio Hoteles fanfiction-öket, még az akkori IM-net blogoldalán, és baromira megtetszett az egész írás dolog. 14 éves voltam, határtalan fantáziával és kreativitással, és rájöttem, hogyan kelthetem életre a gondolataimat, ötleteimet. Hát persze, hogy őrült módon írni kezdtem! Persze az akkor készült írásaimon ma már csak nevetni tudok. Minél több időt töltöttem írással, annál jobb lett az íráskészségem. Örülök, hogy belekezdtem, mert nagyon szeretem csinálni. Csak azt sajnálom, hogy közben felnőttem, és egyre kevesebb időm maradt erre a tevékenységre.
-Szereted a matekot? xD xP
A helyzet az, hogy most épp nem tanulok matekot. Általános iskolában nem volt semmi bajom vele, gimiben viszont elég rendesen meg akarták utáltatni velem. Tudniillik egész gimi alatt (az én esetemben 5 év alatt) végig épphogy 2-es voltam matekból, sőt egyszer (12.-ben) még meg is buktam (ebből aztán még különböző problémák is adódtak), azonban a pótvizsgán sikerült átmennem. Végig próbáltam győzködni mindenkit, hogy nem az én hibám, mert a tanárom az, aki tehet az egészről, de persze először nem nagyon hitte el senki. Aztán mikor végre elérkeztem a érettségihez, fény derült az igazságra: 4-es, ismétlem NÉGYES érettségit írtam. Most akkor ki is a hülye? ;) Szóval rájöttem, hogy nem is a matekot utáltam, hanem azt, akinek sikerült megutáltatnia velem.
-Vezetsz naplót?
Régen vezettem, de most már egy jó ideje nem írtam bele. Mondjuk az, hogy vezettem, erős túlzás. Soha nem írtam rendszeresen a naplómba, mert nem igazán hozott lázba a dolog és mindig elfelejtettem. :D
-Csalódtál már a legjobb barátodban?
Hála az égnek a legjobb barátaimban még nem. (Igen, jól olvastátok, nekem több is van. :D) De ők pont ezért is a legjobb barátaim. Viszont volt hogy csalódtam már olyan emberben, aki igazán közel járt ehhez a címhez. Ez a mai napig is rosszul esik...
-Ugye neked is a TOKIO HOTEL AZ ÉLETED? :D <3 *.* ;)
Ez természetes. :D
Még egyszer köszönöm, ez tényleg sokat jelent. :)
xoxo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése