58. rész – Látogatás

Samantha teljesen ledöbbent. Mindenre számított, csak pont erre nem. Elég veszélyes lenne, ha Bill vele tartana, még a végén az anyja – bosszúból, hogy nem ment hozzá Andreashoz –, elfecsegné, hogy Hannah a kislánya. Ez pedig nem lenne túl szerencsés, tekintve, hogy még két napja sincs, hogy Billel együtt vannak. Vajon Bill mit szólna, ha mégis kiderülne? Gondolataiból Bill rángatta vissza.

- Igen. Mi olyan hihetetlen ebben? – mosolygott Bill.

- Nem túl… korai ez még?

- Nem tudom. Szerinted az?

- Nem tudom. Végülis, nincs abban semmi, ha megismerkedsz anyámmal – Samantha inkább magát akarta meggyőzni ezzel a kijelentéssel, semmint Billt.

- Na látod! És legalább megismerkedem a kishúgoddal is. Hány éves is?

- A jövő hónapban lesz 5 – felelte Sam kissé szorongva.

- Nagyon aranyos kislány lehet.

- Igen, az – erőltetett egy mosolyt az arcára, mire Bill újra magához húzta.

- Mi baj Sammy, olyan szomorú lettél hirtelen – suttogta Bill szomorkásan és egy csókot lehelt a lány nyakára.

Samet kirázta a hideg egy pillanatra és olyan iszonyatosan jó érzés töltötte el, amit már rég érzett. Még szorosabban a fiúhoz bújt.

- Semmi baj… csak… soha ne hagyj el, oké? Maradj velem örökre, bármi is történjék…

- Megígérem, oké? – nézett a lány szemeibe komolyan, mire az bólogatni kezdett.

- Köszönöm. Szeretlek!

Bill elmosolyodott, majd Samantha füléhez hajolt és lágyan belesuttogott:

- Én is szeretlek, baba!

Ez volt az első alakalom, hogy ilyen nyíltan kimondták azt a gyönyörű szót. Szeretlek. Milyen egyszerű kis szó, mégis mekkora hatalommal és jelentéssel bír. Ráadásul milyen jó érzéssel tölti el az embert, ha meghallja vagy esetleg egyszerűen csak kimondja annak az embernek, aki életében a legfontosabb.

- Biztos nem gondoltad meg magad? – Samantha szinte könyörögve fordult Billhez, mikor már épp beszálltak Bill gyönyörű autójába. – Igazán megértenélek. Anyám az egyik legförtelmesebb személy az egész földkerekségen.

Bill csak felnevetett.

- Annyira nem lehet szörnyű!

- Még nem ismered – morogta a lány.

- Nyugalom szerelmem, minden a legnagyobb rendben lesz.

- Hát remélem is.

- Egyébként meg, engem képtelenség nem szeretni – jegyezte meg egy huncut mosollyal.

- Ja, tényleg! A kisugárzásod, a vonzerőd... – jegyezte meg a lány vigyorogva.

- Na látod!

- Bill, most komolyan!

- Én komoly vagyok – vigyorgott a lányra, majd miután mindketten becsatolták a biztonsági övet, elindította a kocsit, és elindultak.

- Látom – felelte a lány hidegen, majd kibámult az ablakon.

- Baba!

- Tessék – válaszolta automatikusan, miközben továbbra is oldalra bámult az ablakon keresztül.

- Ne légy morcos! Mondom, hogy minden rendben lesz.

- Oké, igazad van – sóhajtott fel, majd lopva Billre pillantott.

- Baba, nézz rám! – szólt Bill, mikor megállt egy piros lámpánál. Sam engedelmeskedett. – Nyugodj meg, rendben? – tette a lány combjára a kezét, mire az félszegen elmosolyodott.

- Oké.

Az út további részében nem beszéltek, csak néha-néha egymásra mosolyogtak.

* * *

- Szia Tom!

- Szia Abi, máris hiányzom? – kérdezte a gitáros vigyorogva. – Azért hívsz?

- Hát persze. Figyelj, kérhetnék tőled valamit?

- Persze, mondd csak!

- Nagyi most hívott, és kérdezősködött felőled. Kérdezte, hogy nincs e kedved meglátogatni őt, mert eléggé magányos és unatkozik.

- Hogy én? Látogassam meg?!

Egy pillanatra megrémült. Mit akarhat tőle Mrs. Güttenberg? Miért hívatja be magához csak úgy?

- De… végül is oké. Mehetünk…

- Mehetünk?! Tom drága, tudod, hogy én dolgozom.

- Igen, tudom. Arra gondoltam, esetleg ebédszünetben…

- Drágám, délután fél 4 van! Az ebédszünetemnek egy ideje már vége.

- Ja, tényleg…

- Nézd Tom, ha nem akarsz menni, akkor nem kell. Ne érezd kötelezőnek! Szólok Nagyinak és…

- Nem, nem erről van szó! – vágott közbe a gitáros gyorsan. – Csak… Kicsit furcsa nekem ez az egész. Mit akarhat tőlem a nagyid?

- Fogalmam sincs. Lehet, hogy egyszerűen csak unatkozik. Lehet, hogy vége a „Szenvedő Szerelmesek”-nek, vagy tudom is én, mi a címe annak az idióta sorozatnak.

- „Szenvedő Szerelmesek”? Nem inkább „Szenvedélyes Szeretők?” – nevetett fel Tom.

- Honnan tudjam, én nem szoktam… Várjunk csak! Te szoktad nézni? – érdeklődött a lány derűsen.

- Dehogy! Nem! Én csak szoktam látni, mikor reklámozzák!

- Na persze! Tom Kaulitz, te szabadidődben idióta, brazil szappanoperákat nézel!

- Na jó, most lebuktam. Ha már itt tartunk, még nincs vége, mert épp azt nézem – vigyorgott a fiú.

- Na, úgy érzem, lesz miről beszélgetnetek Nagyival.

- Lehet.

- Akkor bemész hozzá?

- Persze. Máris indulok.

- Nagyon szeretlek!

- Én is. Csókollak.

Amint letette a telefont, villámgyorsan felvette a kabátját, majd beült a kocsijába, és célba vette a kórházat. Egész úton másra sem tudott gondolni, mint hogy vajon mit akarhat tőle Mrs. Güttenberg. Mikor megállt a 283-as terem előtt, és végül bekopogott, azt hitte menten kiugrik a szíve.

- Szabad!

Belépett a terembe és rögtön a mosolygós nagymamával találta szemben magát. Pont, mint amikor először találkoztak. Akkor is ilyen jókedvű volt. Az ágyban feküdt, kezében egy keresztrejtvénnyel és egy tollal.

- Jó napot, Mrs. Güttenberg!

- Jó napot, Tom! Gyere csak közelebb, nem harapok – jegyezte meg mosolyogva az asszony, mikor Tom még mindig az ajtó mellett álldogált, igencsak bátortalanul.

- Persze, tudom, csak…

- Csak nem érted, miért hívattalak Abigaillel – fejezte be az idős nő mosolyogva.

- Hogy őszinte legyek, valóban nem. Illetve… én nagyon szívesen jövök, csak…

- Tom! Nyugodj meg! Én nem akarok semmi rosszat, csak beszélgetni.

- Persze, értem – mosolyodott el Tom és helyet foglalt az egyik széken az ágy mellett.

- A kisunokám nagyon sokat mesélt rólad az utóbbi időben. Azt mondta, remek fiú vagy és, hogy boldoggá teszed őt, hogy boldogok vagytok együtt.

- Ez így igaz – mosolygott Tom továbbra is.

- Ezt örömmel hallom. Éppen ezért nem is kertelek. Szeretnélek megkérni valamire.

- Éspedig?

- Fogadd el ezt tőlem! Még a nagymamámé volt.

Egy kis ékszerdobozt nyújtott felé, amit Tom óvatosan el is vett. Óriási szemekkel újra az asszonyra nézett, mire az bátorítóan rámosolygott és bólogatni kezdett. Tom lassan kinyitotta a kis dobozt, amiben egy gyönyörű gyűrű lapult…