Mai estém telt máshogy. Feküdtem a sötétben, csak a Hold fénye sütött be, ami ezüstös fénnyel öltöztette fel a szobámat. Kétségbeesve tekintettem fel rá, hátha attól valaki meghallja a gondolataimat, az érzéseimet… Mindent, ami a szívem nyomta mióta megismertem a fiúkat… Mióta megismertem Őt…
Újra felpillantottam az égre, és a csillagokat csodáltam. Bár, hogy őszinte legyek, soha nem láttam őket tisztán. A szemem most is könnyes volt és úgy szorítottam magamhoz a párnámat, hogy a végén elhiggyem, hogy Ő az.
Miért? – tettem fel magamban azt a kérdést, amire soha nem kaptam választ. Ahogy rengeteg más ember sem az életben, de akkor is fel kellett tennem, hátha ezúttal valaki válaszol. De persze bolond voltam, hogy ezt hittem.
Csak azt az egyet tudnám, hogy miért kellett beleszeretnem… Miért nem tudtam kontrolálni az érzelmeimet, mikor megláttam. Miért érzem azt, hogy elolvadok, mikor a szemembe néz? Vagy mikor gyengéden a derekam köré simítja a kezét…
Halkan sóhajtozva fordultam át a másik oldalamra, és próbáltam kiverni a fejemből a gyönyörű barna szemeit, de nem ment. Ahogy lehunytam a szemem magam előtt láttam csodálatos arcát. Éreztem a bőrét, ahogy végigsimít a kézfejemen, miközben felkér táncolni…
Aludnom kellett volna. Ki voltam merülve az esti bulizástól, de lelkileg annyira megviselt, hogy képtelen voltam megnyugodni, és mély álomba zuhanni.
Előttem lebegett, ahogy tánc közben megnézi a mellettünk riszáló, szőke csajt, majd ahogy otthagy és felkéri őt. Abban a percben tisztán éreztem, hogy milyen az mikor valami elviselhetetlenül fáj. A mellkasom mintha meghasadt volna, a levegő bent akadt és a térdeim remegésétől, kicsúszott a talaj a lábam alól. Ahogy arra a lányra nézett…
Hallottam, hogy az ajtóm kinyílik, és egy pillanatra a szobámba beszűrődött a kinti folyosó fénye. Mozdulatlanná merevedtem, hogy bárki is a látogatóm, azt higgye, hogy alszom. Senkire sem voltam kíváncsi, nem akartam magyarázkodni amiatt, hogy miért jöttem el, és miért voltam olyan zaklatott.
Az ágy megsüllyedt alattam, szerencsére háttal feküdtem az illetőnek. Próbáltam egyenletesen lélegezni, hogy le ne bukjak, de a feltörő könnyeim megnehezítették a dolgomat.
- Ébren vagy? – suttogta alig hallhatóan. A szívem egy pillanatra megállt és a hangjától túl melegnek éreztem a paplanom. Nagyot nyeltem, hogy ne zokogjak fel, és tovább tudjak koncentrálni az alvás tettetésére. – Gondoltam… – sóhajtott szomorúan, és a kezét gyengéden a hátamhoz simította. A szám elnyílt a hirtelen feltörő heves lélegzetemtől, és éreztem, hogy az arcomba fut a vér. Olyan meleg lett hirtelen, de nem tehettem meg, hogy kitakarózom, mert akkor beszélnem kellett volna vele. Arra pedig egyáltalán nem voltam képes.
A keze a takaróm széléhez kóborolt és megtalálta a csupasz vállam, ami kilógott. Amint a bőre az enyémhez simult, libabőr futott végig a testemen és a vágy, amit iránta éreztem végigsöpört a testemen.
Miért kínoz?- estem kétségbe végleg.
- Hogy lehetek ekkora marha? – kérdezte félhangosan. A hangja mintha gúnyt rejtegetett volna, és egyáltalán nem értettem miről beszél. – Miért kell nekem pont ezt elrontani? – folytatta, majd a keze eltűnt és egy hangosabb sóhaj hagyta el a száját. Mintha szenvedett volna, mintha magamat hallottam volna. – Kérlek Jules… – kezdte kétségbeesetten. – Tudom, hogy nem hallod, de kérlek, ne haragudj rám… – mondta elgyötörten, majd ismét felsóhajtott. A szívem heves dobogásba kezdett és hirtelen elképzeltem, hogy bánja, amit tett. De ha bánja… ha bánja, akkor csak azért bánhatja, mert rájött, hogy beleszerettem… Ó, ne!
- Nem akartam elszúrni… – motyogta és a keze ismét a hátamra csúszott. Óvatosan húzta végig a takaró alatt fekvő derekam. A vágy ismét előtört bennem és megrohamozott egy kép, ahogy Tom magához szorít, és együtt repülünk át a mennyország kapuján. – Istenem… – nyögte, mikor a keze a fenekemen volt. A szemem kipattant és csak meredtem előre a sötétségben. – Bárcsak éreznéd, amit én… – nyögte fájdalmasan, majd egy kis tétovázás után elvette a kezét, és mélyeket sóhajtott. Küszködött, bennem pedig száguldott a vér az érintésétől. Hirtelen elöntött egy érzés, amitől úgy éreztem szárnyalok. A gondolat, ami Tom kívánságától beterítette az elmém, egy csodálatos, édes álomnak tűnt.
Nagyot nyeltem, és bátortalanul fordultam meg. Tomot megvilágította a Hold, így láttam az ijedt csillogást a szemében. Csak bámult rám a csodálatos szemeivel, mire elmosolyodtam. Ha igaz, amit kért… ha érzett valamit, akkor minden könny felesleges volt.
- Érzem… – motyogtam hangtalanul és megfogtam a kezét. Óvatosan simítottam végig, majd a kezem becsúszott a pólójának az ujja alá. Halkan felsóhajtott és hitetlenül nézett le rám. Elkapta a kezem, és a sajátjával a másik oldalamra támaszkodott. Kíváncsian figyeltem, hogy mire készül, de nehéz volt kivárni. Éreztem, hogy lüktet a fejem a megnövekedett pulzusomtól, hogy az ajkam majd szétdurran a vágytól, hogy végre megcsókoljam, de ő csak közelebb hajolt. Az illata átjárta a levegőt, amitől a nyál összefutott a számban. Hevesen lélegeztem, de Tom még mindig csak a tekintetével simogatott.
- Ha azt mondom… – kezdte, de a hangja elcsuklott az izgalomtól. Lepillantott a számra, majd a nyelvével megpiszkálta a piercingjét. Imádtam, mikor ezt csinálta. Annyira szexi volt… – Ha azt mondom ezt több mint holmi vágy… – nagyot nyelt, a szívem pedig nagyot dobbant. – akkor is azt érzed? – újra a szemembe nézett, mire elmosolyodtam. Hihetetlen volt, hogy még ő kételkedett, ahogy az is, hogy valóság volt. Hogy ezek a szavak tényleg elhagyták a száját és azt érezte, amit én… Minden szenvedés felesleges volt.
- Igen… – leheltem kábultam. Tom halványan elmosolyodott, majd az arca lassan közelített felém. A torkomba hatalmas gombóc nőtt, a lélegzetem kezdett zihálásba futni és minden sejtem görcsösen várta, hogy Tom ajka végre az enyémhez érjen.
A szemhájam erőtlenül zuhant le, mikor a mellettem lévő keze az arcomra csúszott és puha ajkai lágyan simultak az enyémekhez. Óvatosan, csak egy pillanatra, de abban a pillanatban akár a világvége is bekövetkezhetett volna, azt sem vettem volna észre.
A kezem a vállára csúszott miközben viszonoztam az édes csókot. Közelebb húztam, mire Tom belesóhajtott a csókba, mintha évek óta várta volna ezt… akárcsak én.
A keze, amin támaszkodott, kicsúszott, és rám nehezedve kezdte felfedezni a testem. Ezúttal én sóhajtottam bele a csókba, mire Tom kihúzta a takarót kettőnk közül. Őszintén hálás voltam érte, mert én túlságosan vágytam a csókra, ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozzak.
Égett a bőröm, a szám, és minden létező tagom kész volt felgyulladni, ahogy a keze az alvós trikóm alá csúszott. Az érintése ugyanolyan forró volt, mint a csókja, vagy mint én, mégis libabőr futott át a testemen, ahogy a hasam becézgette.
- Istenem… – lehelt bele a csókba. A hangja áthatolt a sejtjeimen és remegve húztam újra közelebb. Olyan vággyal kezdett újra csókolni, amit nehéz lett volna megfékezni. Együtt repültünk, mintha forgott volna az ágy alattunk. Mintha egy elvarázsolt világba kerültünk volna, ahol csak a heves lélegzetek, egy ritmusra dobbanó szívek, és csak szerelem létezhetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése