Egy átlagos nap a stúdióban.
Bill Kaulitz a Tokio Hotel énekese, elfogadta a felkérést egy film főszerepére. Megbeszélte testvérével, vagyis inkább ráerőszakolta, hogy mondjon ő is igent, mert ikreket kerestek. Egy nem átlagos ikerpárt kellett alakítaniuk, Bill úgy gondolta ez nekik a magánéletben is megy, akkor a filmvásznon sem fognak csalódást okozni.
Pár hónappal később egy forgatáson.
Mindenki izgatottan toporgott és a felvételre készült, a távolban tornádószerűen közeledett egy vékony kecses férfi.
- Minek küldted rám a meleg haverodat? Én nem vagyok ám olyan. – üvöltötte messziről Bill Kaulitz, amikor meglátta Alt a folyóson. Haja, amit már levágatott utolsó koncertjükre, szanaszét lógott.
- Marhára nem érdekel. – vágta rá Al.
- Mi az, hogy nem érdekel? – akadt ki Bill – Amúgy neked mi is az igazi neved, mert gondolom, nem Csekének hívnak és nem is vagy Justin Timberlake?
- Nem vagyok egyik sem, és van igazi nevem, csak a Csekét már annyira megszoktam, itt a forgatáson és jobban is hangzik, mint az Al Dublör. – jegyezte meg Al – Egyébként már megint beszélsz össze-vissza. Tereled a témát. Te miért vagy akkor itt, ha nem is vagy olyan? Azt hittem bejön neked Taylor Laurent?
- Nem. Én nem vagyok homokos. Mindig is tagadtam az ilyen vádakat – sértődötten húzta fel hegyes orrát és durcás képet vágott, mint a csajok, amikor megsértődnek – és nem terelek semmit, csak tudni akartam a neved, ha már együtt lakunk, nem értem mit jössz nekem Taylorral, amikor pont az a baj, hogy minek állítod rám.
- Én csak beszélgettem vele, mondtam neki, hogy lakótársak vagyunk és érdeklődött felőled. – magyarázkodott Al.
- Aha, akkor jó.
- Tényleg? – villant be Al maroknyi sötét agyába – Akkor te csak a szex miatt jársz ide, mert kint nem kapod meg. – állapította meg – Velem ellentétben, mert én a pénzért vállaltam be ezt a szerepet, amúgy nem pasizom.
Billnek paprika lett a feje és otthagyta Alt. Hosszú lábait kecsesen tette egymás után, csípőjét riszálta.
- Hé, a Taylor amúgy milyen? – kiáltott vissza Bill – nem azért, csak úgy kérdezem.
- Nő párti. Ő is csak a pénzért van itt. De azért jól nyomja. Tudod, volt már közös ágy jelenetünk. – vigyorgott kajánul Al.
Másnap valamikor reggel.
Beborította a szobát a szuper nova erősségű fénysugár, Bill Kaulitz szeme felpattant. Haja égnek állt, gondolatok cikáztak csodaszép buksijában.
- Jaj, elkéstem! – rángatta magára gatyáját és már futott is.
Al Dublör másik oldalára fordult és horkolt tovább, nem érdekelte, hogy Bill hova megy.
Pár órával később a stúdióban.
- Adjon már szabit, este koncertem lesz! – rimánkodott Bill a főnökének, a sok szereplés miatt teljesen kiment a fejéből a ma esti koncert – Engedjen el, most jutott eszembe. Nekem muszáj ott lennem, én vagyok a Tokio Hotel front embere, nélkülem elveszett a csapat. – könyörgött minden csáberejét latba vetve.
- Ok, de kérek ingyen jegyet az első sorba, nekem ott a helyem! – lelkendezett a rendező.
Bill örömében fülig érő szájjal, eszeveszetten rohant, mert még csomó elintéznivalója volt. Fodrászhoz és manikűröshöz akart még menni. Tomot is utol kellett érnie, azt sem tudta testvére egyáltalán merre járhat. Egyáltalán lesz koncert, mert Gustav és George sem jelentkeztek még.
Este 9 óra, a koncert előtt.
Hatalmas tömegáradat zúdult befelé a csarnokba, mindenki visított és tombolt. Lányok taposták egymást orvosok és gyámügyesek ordították túl a zajt. Szendvicseket osztogattak és sült csirkét, vattacukrot, főként rózsaszínt.
Bill az öltözőjében nyomogatta pattanásait, mikor eszébe jutott, hogy már feltették a sminkjét. Furcsa fintort vágott, Gustav lapát kezét érezte a hátán, mitől majdnem leesett a székről.
- Ezt még megkeserülöd! Te dög! – visította kikelve magából.
Gustav csak vigyorgott, Tom hiénaszerűen nevetett rajtuk a háttérben.
10 perccel később.
A tömeg éljenzése közepette kilépett a Tokio Hotel a színpadra. A hisztérikus népáradat majd átszakította a kordont. Gustav beült a dobfelszerelése mögé és hangosan verte a tamtamot. George és Tom a színpad két oldalán helyezkedtek el és belekezdtek a lírai számba. Bill elkezdte énekelni az ic máj lájfot, tájszólással. A közönség torkaszakadtából visított. A látványtervezők beindították az est legnagyobb sóját. A zongora tetejéből lángoszlop tört elő. Bill hasát csikarni kezdték a gázfelhők, sok babot evett tegnap, aminek most jött meg a hatása, nem bírta ki, hogy ne szellentse el magát, de mint később kiderült ez lett élete baklövése. A kirobbanó gázoktól a lángok terjedni kezdtek. Fenekéből előtörő lánglabdák mindent elemésztettek. Először Gustavot érte el a forróság, hamar lángra kapott papír vékony dobfelszerelése. Bill csak énekelt tovább terelni akarta a látottakat, mintha mindez részese lenne sójuknak. Tomra pillantott, akit időközben teljesen beborított a lángoszlop. Billt annyira lekötötte a gyász, hogy észre sem vette, hogy George is a lángok martaléka lett. Most már csak ő volt hátra, menekülni próbált és a sikoltozó tömegbe vetette magát. A tömeg egy emberként kapta el és üdvrivalgásban tört ki.
Pár órával később.
- Tom, jól vagy? – lepődött meg Bill, könnyes szemmel szaladt testvéréhez.
- Miért ne lennék! – fejtette le magáról Bill ölelő karjait.
- Én azt hittem elégtél, és a többiek is. – nézett körbe a sorban befutó bandatagokon.
- Tényleg? – hangzott a kérdés kórusban.
- Hát ez olyan ijesztő volt. – biggyesztette le ajkát Bill.
- Hiszen ez a só része! – világosította fel Gustav, aki közben Bill háta mögé került.
- Jól van, én aggódtam. – jelentette ki Bill megkönnyebbülten, megtörölte könnyes szemét és elbűvölően mosolygott saját bénaságán, amit már az évek során mindenki megszokott tőle.
Ha kíváncsiak vagytok, milyen, általam elképzelt filmben játszanak az ikrek, nézzetek be hozzám, én vagyok a rendező és a forgatókönyvíró egyben. L. Milagrosz (Mili) http://remalmokutjan.blogspot.com
Heppi End!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése