63. rész – „Csak te és én”

A lány szomorúan sütötte le a szemeit, majd a kocsiajtó kilincséhez nyúlt, ám a zár egy apró kattanással lezárult. Abi egy pillanat alatt a gitáros szemeibe nézett, magyarázatot követelve.

- Nem hagyhatsz most csak így itt – rázta meg a fejét a fiú. – Nem, nem és nem! Ha most engedném, hogy kiszállj, azt soha nem bocsátanám meg magamnak. Abigail, az ég szerelmére, szeretlek! – rántotta magához a lányt és vadul szájon csókolta.

Tom hatalmas megnyugvással érzékelte, hogy a lány egyáltalán nem ellenkezett. Sőt! Amint leálltak a csókolózással, – hogy közben levegőt is vegyenek –, Abi nem tétovázott, átmászott a vezetői ülésre, egyenesen Tom ölébe és úgy folytatták azt, amit elkezdtek. Olyannyira belemerültek a vad csókcsatába, hogy a kocsi fülsüketítően hangos dudaszójára mindketten felsikoltottak.

- Azt hiszem, ráültem a kocsid dudájára – nevetett fel Abi.

- Az nem érdekel, a tieid valahogy érdekesebbek – lihegte Tom vigyorogva, majd csókjaival megcélozta az említett testrészeket.

- Tom, te disznó – kacagott a lány, majd kezei közé vette a gitáros arcát és összeolvasztotta ajkait az övéivel.

- Őrülten szeretlek! Akarlak, most azonnal – suttogta Tom szerelme fülébe, mire az újra felnevetett.

- Tom, fényes nappal van, egy étterem előtt vagyunk a kocsidban…

- Az étterem hátsó kijáratánál vagyunk, a sötétített ablaküveges kocsimban, aminek lehajtható ülései vannak – csókolta meg újra a lányt.

- Meggyőztél! – lihegte Abigail két csók között.

Egymás száját vadul tépve, hátramásztak a hátsó ülésre. Tom ekkor egy pillanatra elengedte a lányt, de kizárólag csak addig, míg hátradöntötte az üléseket. Mikor ezzel megvolt, szinte éhes vadként vetette rá magát szerelmére.

- Tom, biztos…?

- Ccs! Ne beszélj! Ne is gondolkozz! Most csak mi vagyunk, te és én! – suttogta Tom, mire a lány bólogatva az alsó ajkába harapott.

- Istenem, de szexi vagy! – nyögött fel a srác, majd a lány nyakának esett.

Apró puszikat nyomott nyakának ívére, majd óvatosan szívogatni kezdte a bőrt, amit a lány apró sóhajokkal nyugtázott.

Abigail sem volt rest, a kezeivel Tom inge alatt matatott, majd szép lassan lehámozta róla az öltönykabáttal együtt. Tom eközben már a lány elegáns felsőjét tolta egyre csak feljebb és feljebb, majd végül mikor a lány felemelte a karjait, le is húzta róla és eldobta. Abigail játékos vadmacskaként teperte le Tomot, mire a fiú még a szemöldökét is felvonta.

- Ejha cica, ezt az oldaladat még nem is…

- Ccs! Ne beszélj! – hallgattatta el a mutatóujjával a fiút.

- Igenis, úrnőm! – vigyorgott a gitáros kajánul, mire Abi a csípőjére ült és apró csókokkal halmozta el Tom kulcscsontját. Aztán haladt egyre lejjebb és lejjebb, végül a hasánál megállt. Mohón kikapcsolta a srác övcsatját és elkezdte lehúzni a nadrágot. Direkt lassan húzta, útját pedig csókokkal hintette be, de Tom már nem bírt várni, inkább türelmetlenül lesegítette magáról a zavaró ruhadarabot.

- Ejnye, türelmetlen kisfiú vagy! – korholta a lány kacéran.

- Ha egyszer megőrjítesz?! – fordította maga alá a lányt egy ügyes mozdulattal. Most Abin volt a sor, hogy meglepődjön. Tom a szoknyája alá nyúlt és a combja belsejét kezdte simogatni, amitől a lányt kellemes bizsergés kerítette hatalmába. Sóhajtozva húzta magához a fiút egy-egy csókért cserébe, majd mikor kedvese érzékenyebb pontra tért át, szabályszerűen felsikoltott.

- Kicsit halkabban, édes! – vigyorgott a fiú. – Még mindig az étterem előtt álló kocsimban vagyunk.

- Mögött, és nem… érdekel – sóhajtozott a lány. – Ne-őrjíts-meg! – taglalta visszafojtott hangon.

- Sajnálom, ilyet nem ígérhetek – nevetett a srác, majd folytatta kegyetlen játékát.

Abigail két sóhaj közepette Tom boxerébe kapaszkodott, majd lassan húzni kezdte azt. Tom végül segített neki és lerugdosta magáról, majd lesegítette a lány maradék ruháit is.

- Várj – suttogta a fiú, majd a nadrágja zsebébe nyúlt. – Kell itt lennie valahol egy… itt is van! – húzott elő egy gumióvszert, mire a Abigail mosolyogva egy csókot nyomott a szájára.

Mikor eggyé váltak, mindketten egyszerre sóhajtottak fel. Az alatt az alig két hónap alatt, mióta együtt voltak, most feküdtek le másodszor. Tom végig nagyon megértő és türelmes volt, ezt Abigail nagyon becsülte is benne. Ez a tény is megerősítette benne, hogy nagyon tévesen ítélte meg a „nőcsábász” Tom Kaulitzot, aki már nem is tűnt annyira nőcsábásznak, amint jobban megismerkedtek.

- Ez egyszerűen… leírhatatlan – sóhajtott a lány, mikor Tom legördült róla izzadt testével, ő pedig a mellkasára hajtotta a fejét.

Mindketten szaporán vették a levegőt, szívverésük még nem állt vissza az eredeti tempóba.

- Nincsenek rá szavak – puszilta meg a lány fejét a gitáros, mire az még egyet sóhajtott.

- Sajnálom!

- Mit? – érdeklődött Tom kíváncsian.

- Hogy bizonytalan voltam. Hogy levettem a gyűrűt…

- Ne! Én sajnálom, ahogy viselkedtem az étteremben. Nem lett volna szabad… én… Tudod, én csak azt akartam, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. A hely, az alkalom, a kaja, az étterem, egy szóval minden! És akkor egyszer csak megjelent az a két pasas, és mindent elrontottak. A tulajdonos pali meg csak sajnálkozott. Ahogy rád nézett, és mikor megcsókolta a kezed! Amúgy is tök ideges voltam, hogy elrontották ezt a csodálatos alkalmat, és teljesen elborult az agyam.

- Tom, nem rontotta el senki és semmi! Legfeljebb én, 20 perccel ezelőtt. De az sem szándékos volt. Csodálatos volt minden! Főleg te – csókolta meg a fiút.

- Szeretlek!

- Én is, mindennél jobban – mosolygott a lány boldogan, majd újra egy hosszú csókban forrtak össze. – El akarsz még venni? – szólalt meg egy kis idő múlva a kocsi tetejét bámulva.

- Meggondolom – felelte Tom halálos nyugodtsággal a hangjában, mire Abigail harsányan felnevetett.

- Csak ne gondolkozz túl sokáig! Abból jó nem sülhet ki!

- Jó, kész, vége! Meggondoltam! Nem veszlek el! Egy gonosz dög vagy!

- Hogy mi?! Én?

- Igen te! – folytatta Tom látszólag sértődötten.

- Na persze! Hát jó, akkor menj haza egyedül – ült fel a lány vigyorogva, mire Tom átfogta a derekát és visszahúzta.

- Na, megállj csak! Már megint itt akarsz hagyni?

- Te mondtad, hogy gonosz dög vagyok.

- Az én gonosz dögöm! – csókolta meg mosolyogva, majd előrehajolt a műszerfalhoz a gyűrűért. – Szabad? – nézett kérdőn a lány szemeibe, mire az bólogatni kezdett. – Még mindig leszel a feleségem?

- Hát persze, hogy igen! – felelte könnyes szemekkel a lány és hagyta, hogy Tom felhúzza a gyűrűt az ujjára másodszorra is. – Nagyon szeretlek! – karolta át szerelme nyakát és újfent megcsókolta, mire a fiú a nyakába mormolta:

- Csak te és én…

* * *