- Ja, nem, dehogy! Bill és én csak barátok vagyunk.
- Persze. Nyugodtan elmondhatod, ha nem így van, én…
- Nem, tényleg nincs köztünk semmi.
Samantha maga is érezte, hogy kicsit túllőtt a célon. De az egész annyira kínos.
- De hát… ez így teljesen olyan, mintha…
- Tudom, mint egy randi – ült le mosolyogva Christal is. – Annak is indult, de aztán láttam, hogy Bill nagyon ki van bukva, és faggatózni kezdtem. Akkor mesélt rólad. Tudod, nagyon szeret téged.
- Tényleg? – kapta fel a fejét a lány szipogva.
- Igen. Majd beleőrült a tudatba, hogy ma férjhez mész. Rengeteget mesélt rólad. Szinte csak rólad beszélgettünk – mosolyodott el kedvesen.
- Képzelem miket mondott – nevetett fel kínosan Sam.
- Rengeteg szép dolgot, és azt, hogy rettenetesen hiányzol neki.
- Komolyan? – mosolyodott el, miközben már a könnyeit törölgette. – Nekem is rettenetesen hiányzik! – sírta el magát újra.
- Itt is vagyok – hallatszott hirtelen Bill hangja az előszobából, mire Samantha ijedten ugrott fel a kanapéról. – Hoztam egy kis…
Bill egy csapásra ledermedt, ahogy megpillantotta a lányt a nappaliban.
- Szia Bill – szólt félénken Samantha.
- Sam… te mit…? Hogy…? Neked nem az esküvődön kéne lenned?
- Azt hiszem, én nem is zavarok tovább. Köszönöm a meghívást Bill! Remélem, még találkozunk. Sziasztok! – vette fel a kabátját Christal és az ajtó felé indult.
- Szia Christal! És köszönök mindent – ölelte meg Bill a lányt, majd az távozott.
- Bill, én…
- Miért vagy itt? Hogy eldicsekedd, hogy már hozzá is mentél ahhoz a baromhoz? – szólt Bill egy kissé indulatosan, mire Samantha nagyot nyelt.
- Nem. Azért, hogy eldicsekedjek, hogy nem mentem hozzá ahhoz a baromhoz.
- Mi? – nézett a lányra értetlenül.
- Megszöktem. Otthagytam mindenkit, hogy elmondhassam, mennyire sajnálom, ahogy viselkedtem. És persze a legfontosabbat, hogy mennyire szeretlek – nézett mélyen a fiú szemeibe. – Meg tudsz nekem bocsátani?
Bill egy pillanatig hitetlenül állt földbe gyökerezett lábakkal, Samantha szemeiből pedig újra eleredtek a könnyek. Ekkor Bill elmosolyodott, mire a lány szíve hatalmasat dobbant. Sietős léptekkel egymás felé indultak, majd szorosan egymásba kapaszkodva, szenvedélyes csókban forrtak össze.
- Sajnálom, sajnálom, sajnálom… Annyira sajnálom Bill – suttogta Samantha a fiú nyakába, miután ajkaik elváltak egymástól.
- Én is, hidd el, én is! De most már minden rendben lesz, oké? Ne sírj, kérlek! – Bill még erősebben szorította magához a lányt, miközben apró puszit nyomott a fejére.
- Hogy lehettem ennyire… Bocsáss meg! Meg sem érdemellek.
- Jaj, kérlek, ne mondj ilyet! Mindenki követ el hibákat. De az a fő, hogy most itt vagy.
- Igen – suttogta Samantha és egy halvány félmosoly jelent meg ajkain.
- Komolyan megszöktél az esküvődről?
Bill finoman eltolta magától szerelmét, hogy a szemeibe nézhessen.
- Hát, igen. Mondjuk úgy, hogy idő előtt leléptem – mosolyodott el a lány szélesen.
- Na, és mit szóltak? Andreas mit szólt?
- Fogalmam sincs. Gyors voltam. De nem is érdekel. Se Andreas, sem pedig a többiek. Csakis kizárólag Te! – nyomott egy mosolygós puszit Bill ajkaira, mire az kapott az alkalmon és megcsókolta.
- Még nem is volt alkalmam megcsodálni Téged. Fantasztikusan nézel ki – nézett végig a lányon, mire az rosszallóan tekintett vissza rá.
- Így aztán nem leszünk ám jóban!
- Most miért? Valami rosszat mondtam? – kérdezte az énekes ijedten.
- Hazudsz! A ruhám gyűrött, a hajam kócos, a cipőm pedig…
- Jaj, Samantha! – vágott közbe a srác vigyorogva, majd felkapta és a kanapéhoz sétált vele, végül pedig finoman lefektette. – Na, idefigyelj! – mászott a lány fölé játékosan. – Ha szerintem fantasztikusan nézel ki, akkor az úgy is van! Megértettük egymást?
- Mi van, ha nem? – vigyorgott Samantha ördögien.
- Ez esetben – ült a lány csípőjére. – Meg kell, hogy büntesselek – vigyorgott kajánul a fiú.
- Ajjaj! – kuncogott Sam, mire Bill őrült módon csiklandozni kezdte. – Bill, elég! Hagyd abba! – nevetett Samantha, mire Bill felhagyott a játékával.
- Na? Most már egyetértesz velem?
- Igenis, Kaulitz úrfi! – nevetett a lány, majd a pulcsijánál fogva lehúzta magához a fiút és megcsókolta.
- Olyan jó, hogy itt vagy. Elképzelni sem tudod, mennyire vártam már ezeket a pillanatokat. Hogy végre velem légy – simított végig a lány arcán.
- Lehet, hogy nehéz elhinni, de én is vágytam rád – húzta magához a fiút még inkább.
- Hogy jutottál ide? Gyalog?
- Nem. Egy kedves taxis ingyen elhozott.
- Naa! Még féltékeny leszek – vigyorodott el Bill.
- Háát… gondolkodtam rajta, hogy lelépek vele, de…
- Hogy mi? Ezt megjegyeztem – ült fel Bill újra a csípőjére, és karba tette a kezeit.
- Jól van, na! Úgyis tudod, hogy csak viccelek – nevetett fel Samantha jóízűen.
- Tudom baba! Nekem nem lehet ellenállni.
- Óh… el ne szállj magadtól, édesem! – vigyorgott Sam gonoszan.
- Dehogy. Csak tisztában vagyok a képességeimmel! – húzta ki magát büszkén.
- Hát persze – mosolygott Sam.
- És persze kiváló az ízlésem – hajolt le a lány ajkaihoz mosolyogva. – Ruhák terén – tette hozzá gonoszan vigyorogva.
- Naa! – lökte meg finoman a lány.
- Csak vicc volt – nevetett Bill.
- Tudom, hogy rám értetted – vigyorgott Sam is.
- Na és most ki van elszállva magától?
- Ki? Én nem tudom.
- Na, most kapsz! – bújt a lány nyakához és őrült módon puszilgatni kezdte.
- Bill! Elég! Hallod? – nevetett a lány. – Most komolyan, kicsim, mondani akarok valamit.
- Tessék – nézett Samantha szemeibe mosolyogva.
- Nem akarom elrontani a hangulatot, de haza kéne mennem. Ebben a ruhában mozdulni is képtelenség…
- Szeretném, ha ideköltöznél! – vágott közbe a fiú hirtelen.
- Tessék? Ez most hogy…? Nem túl gyors ez egy kicsit? – ült fel a lány, Bill pedig leszállt róla.
- Gyors?! Sam, már rég együtt lehettünk volna. Csak, hogy úgy mondjam, nem igazán kapkodtuk el a dolgokat. Most az egyszer dönthetnénk spontán és gyorsan. Szeretjük egymást, költözz ide.
- Ez nem ilyen egyszerű. Sajnálom, de nekem ez így gyors. Már nem vagyunk tizenévesek, nem dönthetünk felelőtlenül – magyarázta Sam és az ablak felé fordult, háttal Billnek.
- Felelőtlen döntés?! Sam, szerinted ez felelőtlen döntés?! – fakadt ki Bill, de azonnal rájött, hogy ezzel nem megy sokra. – Figyelj baba, nem akarok veszekedni – bújt a lányhoz, átfogta a derekát, fejét pedig a lány vállára döntötte. – Oké. Ha neked gyors, akkor nem eröltetem. Rendben?
- Köszönöm Bill! – fordult felé a lány. – Ez nekem nagyon sokat jelent.
- Nekem pedig te jelentesz sokat. Elkísérhetlek?
- Mármint haza? – kérdezte kissé aggódva.
- Igen.
- Biztos vagy benne? Tudod, Andreas így is eléggé…
- Pont ezért. Nem szeretném, ha bántana. Egyelőre pedig közös házban laktok, szóval biztos, hogy ott lesz.
- Igen, de nem fog bántani. Hidd el!
- Jobban érezném magam, ha mégis elkísérnélek.
- Hát jó. De semmi balhé. Oké?
- Jófiú leszek – emelte fel a kezeit mosolyogva.
- Örülök – mosolyodott el a lány és egy csókot nyomott Bill ajkaira. – Mehetünk?
- Mehetünk.
Für immer jetzt!!!! :D
VálaszTörlésJajj drágám, hihetetlenül hiányzott már a folytatás. Nagyon nagyon jó lett. Tudtam, hogy Bill megbocsát és minden rendben lesz, de van egy olyan érzésem, hogy Andreas nem hagyja annyiban a dolgot.
Éljen! Bill és Sam végre együtt! Szupi lett! :)
VálaszTörlésÉljeeen!!! Hát erre a részre megérte várni! Olyan igazi Lova storyba illő rész lett! Végre Christal elment Bill mellől, bár most hogy nem nyomult Billre már megkedveltem. ;) Nagyon jó rész ltt és nagyon várom már a folytatást ami remélem hamarosan olvasható lesz! Puszim <3 =)
VálaszTörlésYEAH!!!!
VálaszTörlésde tehetseges vagyok :)) ereztem.. h ide kell jonnom,tudtam h var valami,pedig eleg reg nem jartam erre .. koszonom Uram,! es koszonom NEKED elso sorban ,mert ez olyan jooo .. feldobta a napom! varom mar a folytatast. Grat! ;)
Folytatást! *-*
VálaszTörlésNagyon köszönöm a véleményeket csajok, és sajnálom, hogy még csak most hoztam részt. Hihetetlenül jól esett, hogy írtatok, és hogy ennyire tetszett! :)
VálaszTörlésSzeretlek Titeket! *.* <3