- Bill? Hahó, Bill! Hol vagy? – kiáltott, mikor a víz felszínére bukkant.
Nézelődött jobbra-balra, de érezte, hogy nemsokára el fog süllyedni. Idegesen kapálózott, már-már a könnyei is megeredtek, mikor hirtelen valaki megfogta a derekát hátulról. Hatalmasat sikított.
- Nyugalom. Én vagyok az. Bill! – hallotta meg a férfi hangját, miközben az maga felé fordította.
- Te őrült, elmebeteg állat! – kiabált a lány kapálózva, miközben ellökte magától a szüntelenül vigyorgó fiút.
Ám hamarosan rájött, hogy ez rendkívül rossz ötlet volt, ugyanis hirtelen elmerült a víz alá. Szerencsére Bill azonnal utána kapott, és még időben kihúzta a vízből.
- Te kis bolond! – nézett egy aggódó mosollyal a köhögő lányra. – Tudsz egyáltalán úszni?
- Természetesen nem – morogta a lány, még mindig köhögve.
- És képes voltál így utánam ugrani? – húzta fel a szemöldökét.
- Azt hittem fuldokolsz!
- De akkor sem tudsz úszni! Meg sem bírtál volna menteni! – nevetett fel.
- Mondtam már, hogy fontos vagy nekem – vonta meg a vállát a lány.
- Te is nekem! Nem is tudod mennyire – hajolt a lány ajkaihoz, de az elfordította a fejét.
- Ne, Bill, kérlek!
- Miért ne? Hiszen te is szeretsz, érzem!
- De én menyasszony vagyok, Bill! Andreas a vőlegényem.
- A fenébe Andreasszal! Ne mondd, hogy te nem akarod, hogy megcsókoljalak most azonnal – suttogta a nő szájába, mire az kéjesen felsóhajtott, és lehunyta a szemeit.
Ha Bill nem tartja a karjaiban, biztosan elmerült volna.
- Semmit sem akarok jobban – szinte alig ejtette ki ezt a néhány szót, Bill már csókolta is. Először csak alig ért a nő ajkaihoz, csak ízlelgette őket, aztán hirtelen heves és szenvedélyes lett. Vadul csókolták egymást, szorítva a másikat. Szívük őrületes tempóban vert, mindketten pontosan tudták, hogy egymásért.
- Bill, nem megyünk ki? Kezdek nagyon fázni! – kérdezte Sam, mikor ajkaik elváltak egymástól.
- De, persze! Gyere! – mosolyodott el Bill. – Kapaszkodj erősen belém! – utasította a lányt, majd lassan kiúszott vele a partra.
- Mondanám, hogy odaadom a kabátom, de az is csurom vizes – karolta át a didergő lány, mikor kiértek a partra.
- Csak ölelj át szorosan! – nézett a szemeibe, mire pillanatok alatt szorosan a karjaiba zárta. Sam jólesően lehunyta a szemeit, és azt kívánta, bárcsak örökre így maradhatnának. Azonban mint minden jónak, ennek is vége szakadt.
- Gyere, haza viszlek, még mielőtt megfázol – nyitotta ki a kocsiajtót, mire a nő beszállt.
- Köszi!
- Hozzám megyünk, ha nem baj, mert az közelebb van. Oké?
- Oké – felelte csendesen Samantha.
Kicsit szégyellte magát, mikor eszébe jutott vőlegénye, de mégsem akart most Billel ellenkezni. Hamar oda is értek Billék lakásához, gyorsan kiszálltak a kocsiból, és besiettek a meleg lakásba.
- Ez megváltás. Azt hittem már megfagyok – szólt Bill immár a szobájában.
- Én is nagyon fáztam már!
- Maradj itt, hozok törölközőt, meg tiszta ruhát – sietett el Bill, majd két boxeralsóval tért vissza. – Bocs, de megint az én ruháim kapod – vigyorgott.
- Nem baj – szeretem a ruháid, tette hozzá Samantha még gondolatban, de rögtön szitkozódni is kezdett, hisz hogy gondolhat ilyenekre? Elvégre menyasszony…
- Kimegyek a fürdőbe, átöltözöm. Addig te is megteheted, ha gondolod.
- Igen, köszönöm – mosolyodott el, ő pedig kiment.
Gyorsan levette a vizes ruháit, és éppen elkezdett megtörölközni, mikor Bill hirtelen benyitott. A lány úgy megijedt, hogy ahogy gyorsan magára akarta kapni a törölközőjét, kicsúszott a kezeiből, és egyenes a földre zuhant.
Bill csak ott állt, ledermedve, egy szál alsógatyában, és csak nézett rá. Végig egymás szemébe bámultak, és a lány fel sem fogta a helyzet komolyságát. Mégis csak talpig meztelen állt előtte…
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése