59. rész – Egy gyereknek anya kell!

- Vegyem feleségül? – tekintett fel Tom az idős asszonyra újra.

- Igen. Vagyis… na jó, nem kertelek. Tudod fiam, én nem sokára meg fogok halni.

- Ne mondjon ilyet Mrs. Güttenberg!

- De igen, Tom, sajnos ez így van. Az orvosom azt mondta, legjobb esetben is, csak fél évem van hátra.

- Te jó ég, Abigail tud róla?

- Nem, és nagyon szépen kérlek, ne is szólj neki! Megígéred?

- Persze. Hogyne – felelte rögtön. – Sajnálom! – szólalt meg egy kis idő elteltével.

- Ne sajnáld, fiam! Csak annyit kérek tőled, hogy gondolkozz el egy kicsit azon, amit mondtam. Nagyon szeretném látni, hogy férjhez megy, hogy boldog. Ha úgy érzed Ő az igazi, kérlek kérd meg a kezét, drága fiam! Persze nem kényszeríthetlek rá, de legalább csak gondolkozz el rajta!

- Rendben, Mrs. Güttenberg. Ígérem, hogy átgondolom.

- Köszönöm, fiam – mosolyodott el az idős hölgy. – Tisztában vagyok vele, hogy ez egy nagyon fontos döntés, és sajnálom, hogy csak így rád zúdítottam mindent, de tudod nekem már csak Abigail maradt. Szeretnék úgy eltávozni, hogy tudom, hogy boldog és van mellette valaki, aki vigyáz rá és őszintén szereti. És te fiam, te vagy az a valaki. Tudom. Látom. Már az első pillanattól fogva tudtam. Ahogy ránéztél, az mindent elárult. Nagyon szeretném látni, hogy férjhez megy, hogy tudjam, hogy biztosan jó sorsa lesz, majd ha én már nem leszek. Mindig szívesen viselte a gondomat, akkor is, mikor lett volna sokkal jobb dolga is, mint engem pátyolgatni. Nagyon szeretném, ha végre boldog lehetne. És melletted az, Tom! Melletted igen! Soha senki nem volt rá ilyen hatással, mint te. És ennek rendkívül örülök. Tudom, hogy remek fiú vagy te, hogy szívből szereted az én kisunokámat.

Tom elgondolkozva hallgatta az idős asszony szavait. Ennyire nyilvánvaló volt az egész? Az biztos, hogy az első pillanattól kezdve elbűvölte a lány, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer – ráadásul ilyen rövid időn belül –, még a házasság is szóba kerül majd.

- Bill, nem biztos, hogy olyan jó ötlet volt ez – kezdett bele Samantha, mikor a fiú leparkolt az anyja háza előtt.

- Mi?

- Hát, hogy elhoztalak magammal. Az anyám…

- Ccs! – hallgattatta el a mutatóujjával az énekes finoman. – Mondtam már, nem félek az édesanyádtól.

Samantha kislányosan elmosolyodott.

- Na gyere! Menjünk be – mosolygott Bill, majd kiszálltak a kocsiból.

Sam szinte remegett az izgatottságtól, és ezt Bill is érezte, mikor az ajtóhoz értek, és megfogta a kezét. A lány becsengetett és kisvártatva az ajtóban megjelent Miranda.

- Szia anya – köszönt halkan a lány.

- Jó napot! – köszönt Bill is tiszteletteljesen, azonban a nő előbb alaposan végigmérte őket, csak azután köszönt.

- Sziasztok!

- Bejöhetünk? – kérdezte Sam, mire anyja félreállt az ajtóból, és mogorván a nappali felé indult.

- Sajnálom – suttogta a nő kétségbeesetten, mikor levették a kabátjukat az előszobában.

- Ugyan már – legyintett a fiú, és egy apró csókot lehelt szerelme ajkaira.

Épp elszakadtak egymástól, mikor is Hannah boldogan szaladt feléjük.

- Sammy! – kiabált vékony kis hangján.

- Hannah, hercegnőm, szia! – vette karjaiba a lány rögvest. – Hogy vagy kicsi szívem?

- Jól. Csak hiányoztál! – ölelte át a nyakát a kislány szorosan.

- Te is nekem, kicsikém! – mosolygott Samantha.

Bill hatalmas mosollyal az arcán figyelte őket.

- Te ki vagy? – fordult Hannah Bill felé.

- Ő az én barátom! – felelte Sam mosolyogva, majd Billre pillantott.

- Szia kicsilány, Bill vagyok!

- Én meg Hannah!

- Szép neved van – mosolygott rá Bill.

- Köszönöm! Te vagy Sam fiúja?

- Öhm… hát lényegében igen – bólintott Bill kedvesen.

- És hol van a vőlegényed, Sammy?

- Andreasra gondolsz? Ő már nem a fiúm – magyarázta Samantha. – Tudod, mi már nem vagyunk szerelmesek egymásba, ezért különváltunk. Most Billt szeretem.

- Anyu is ezt mondta. Csak ő mondott még mást is.

Samantha és Bill jelentőségteljesen egymásra pillantottak.

- Mit mondott még, kincsem? – érdeklődött finoman a lány.

- Azt, hogy megint a saját fejed után mész, és hogy ennek még csúnya következményei lesznek. És azt is mondta, hogy az új fiúdat csak kihasználod.

Samantha szemei könnyekkel teltek meg.

- Anyu rosszul tudja, kicsim – suttogta, majd megsimogatta a kislány fejét, és letette a földre. – Maradj itt egy kicsit Billel, oké?

- Oké – bólogatott Hannah, mire Sam Billre nézett. A fiú kedvesen mosolygott rá, így aztán elindult a konyhába, az édesanyja után.

- Na? Mihez van kedved, kicsilány? – mosolygott Bill a kislányra.

- Nem tudom – szólt halkan a kis Hannah, miközben ruhája szélét gyűrögette.

- Mit szólnál hozzá, ha mondjuk megnéznénk a szobádat?

- Megnézed? – pillantott fel a férfire nagy szemekkel.

- Naná! Ha megengeded – felelte nagy komolyan Bill.

- Persze. Megmutatom a babáimat is. Meg a rajzaimat! Húú, nagyon fognak tetszeni. Gyere! – fogta meg a kezét a kislány, majd maga után „húzta” a fiút. Bill csak nevetve követte őt.

- Hogy lehetsz ennyire… undorító – lépett be a konyhába Samantha. – Miért csinálod ezt, anya?

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Hannahról. Hogy megpróbálsz a legrosszabb fényben feltüntetni előtte, hogy megpróbálod ellenem fordítani. A saját kislányomat! – magyarázta Samantha remegő hangon.

- A te kislányod, akit én nevelek! Ezt ne felejtsd el! – vágott vissza mogorván a nő.

- Hogy vetheted ezt a szememre? – kérdezte elcsukló hangon a lány.

Szemeiből eleredtek a könnyek, nem bírta tovább, elsírta magát. – Tudod, hogy nem volt…

- De igen Samantha, mindig van más választás – csattant fel Miranda bosszúsan.

- Jó, tudom, hogy nem vagyok tökéletes – folytatta Sam szipogva. – Vannak dolgok, amiket rosszul csináltam, de egy valamiben teljesen biztos vagyok: Hannah a legjobb dolog az életemben, és mindennél jobban szeretem Őt!

- Ez kevés, egy gyereknek anya kell. És te erre nyilvánvalóan nem vagy alkalmas!

- És te? – kiáltott fel a lány zokogva. – Te talán az vagy? Hát persze! Minden anya példaképe! A mintaanya, aki válása után minden héten mással dugott.

Ez volt az a pillanat, mikor Mirandánál betelt a pohár, és pofonvágta a lányt. Samantha sírva, a pofontól égő arcához kapott, majd dühösen, egy szó nélkül kisietett a konyhából.

Fájt neki, amit édesanyja vágott a fejéhez, és egyáltalán nem bánta meg, amiket mondott. Amikor terhes lett Hannahval, folyton ettől félt. Hogy rossz anya lesz. És tessék, bekövetkezett. Bezárkózott a fürdőszobába, és megpróbálta összeszedni magát. Letörölte a könnyeit, megmosta az arcát jéghideg vízzel, majd az emeletre indult Hannah szobájához, ahonnan a hangokat hallotta.

Halkan megállt a résnyire nyitott ajtó előtt, és óvatosan bekukucskált. A kislány épp a rajzait mutogatta Billnek, aki lelkesen meg is dicsérte őket. Szemmel láthatóan, remekül szórakoztak.

Samantha mosolyogva figyelte őket, szemeibe újabb könnyek szöktek. Végül nagyot nyelt, letörölte a sós cseppeket, melyek addigra már elérték a nyakát is, majd belépett a szobába.

Bill és Hannah egyszerre tekintettek rá, ám Hannah-val ellentétben Bill észrevette, hogy baj van, és az arca másodpercek alatt elkomorult.

- Hát itt vagytok! Mi jót csináltok? – szólt Sam egy erőltetett mosoly kíséretében, és leült közéjük.

- Megmutatom a rajzaimat – felelte jókedvűen a kislány. – Bill azt mondta, szépen rajzolok – húzta ki magát büszkén.

- Billnek kétség kívül igaza van – simított végig a lányka arcocskáján Samantha. – Figyelj csak kincsem! Billnek és nekem most mennünk kell. De megígérem, hogy nemsokára újra eljövünk, rendben?

- De miért? Nem akarom, hogy elmenjetek! Még meg sem mutattam a babáimat – nézett fel Billre hatalmas szemecskéivel.

- Majd legközelebb megmutatod, jó? – állt fel a pszichológusnő sietve, mire Bill is követte.

A kislány csak lehajtotta a fejét, majd halkan, szomorkás hangon helyeselt.

- Szia hercegnőm, nemsokára találkozunk, oké? – nyomott egy puszit a kislány homlokára, majd szorosan magához ölelte.

Mikor elengedte, a lányka Billhez fordult, majd intett neki, hogy hajoljon le. Bill mosolyogva engedelmeskedett, mire a kislány a nyakába csimpaszkodott, és szorosan megölelte.

- Legközelebb is gyere! – kérte halkan a fiút.

- Persze, hogy jövök, kicsilány. És akkor majd megnézem a babáidat is, oké? – felelte mosolyogva Bill, mire Hannah elmosolyodott, és bólogatni kezdett. – Szia kicsilány! – nyomott a kislány arcára egy puszit még utoljára, majd felegyenesedett és Samanthával kéz a kézben elmentek.

Csendbe burkolózva sétáltak egészen Bill kocsijáig, mikor is a fiú maga felé fordította a lányt.

- Mi történt?

Aggódott érte. Még soha nem látta Samanthát ilyen állapotban.

- Kérlek, vigyél innen Bill! – omlott a lány a karjaiba, és újra sírva fakadt. – Csak menjünk innen!