57. rész – „Csak mert bízom benned!”

Tulajdonképpen nem is Mirandán volt a hangsúly. Hannah jutott Samantha eszébe. Úgy volt, ha Sam hozzámegy Andyhez, végre bevallhatja Hannahnak, hogy ő az igazi édesanyja. De most, hogy nem lesz esküvő, az is csoda lesz, ha egyáltalán a kislány közelébe mehet majd. Ismerte Mirandát, épp eléggé ahhoz, hogy így vélekedjen…

- Nem veszed fel? – lépett közelebb a lányhoz Bill.

- Nem akarok vele beszélni – meredt a semmibe.

- Akkor ne vedd fel!

- Addig fog hívogatni, míg fel nem veszem. Ismerem – motyogta Samantha keserűen, és mire észbe kapott, Bill egy ügyes mozdulattal már ki is vette a kezéből a készüléket, és a füléhez emelte.

- Jó napot kívánok, Frau Stewart, Bill Kaulitz vagyok! Samantha, most nem szeretne senkivel beszélni.

- Oh, hát akkor megmondaná neki, hogy Hannah óhajt beszélni vele?

- Ismétlem, most nem szeretne senkivel beszélni! Majd esetleg máskor. Viszonthallásra!

- Na? Mit mondott? – kérdezte a lány, miközben felkapott egy pólót, meg egy nadrágot.

- Azt, hogy valami Hannah akar veled beszélni.

- Igen? – kérdezte remegő hangon, majd nagyot nyelt.

- Aha. A testvéred?

- Igen. A húgom – vágta rá hirtelen a nő.

- Nem is mondtad, hogy van egy húgod.

- Nem kérdezted – vonta meg a vállát mosolyogva.

- Oké, igazad van. De a helyzet az, hogy egyébként sem tudok rólad sok mindent. Azonkívül persze, hogy teljesen odáig vagy azért a híres énekesért. Hogy is hívják? Bill Kaulitz? Valami ilyesmi…

- Ha-ha! Nagyon vicces – vigyorodott el a lány összeszűkült szemekkel. – Különben meg nem is vagyok teljesen odáig érte. Csak azt mondtam, hogy tetszik a stílusa – vigyorgott a lány.

- Ó, tehát csak a stílusa tetszik!? Hát jó… Pedig én úgy hallottam, hogy nagyon nagy van neki – suttogta vigyorogva a srác.

- Ó, nagyon nagy mi? – vigyorgott Sam is.

- Hát az!

- Mi?

- Rajongó tábora – felelte a fiú még szélesebben vigyorogva, mire Samanthából kitört a nevetés.

- Hihetetlen vagy – karolta át a fiú nyakát és megcsókolta.

- Te pedig gyünyörű – simogatta meg a lány arcát. – Nem vagy fáradt? Elég hosszú nap volt a mai.

- De, igen. Elég fáradt vagyok.

- Menj, zuhanyozz le, ha gondolod, addig én…

- Nem jössz velem? – könyörgött a lány kislányosan.

- Hát, ha szabad!

- Persze, hogy szabad, te butus! – húzta magához Billt erősen és szenvedélyesen megcsókolta.

- Akkor gyere! – húzta Bill a fürdőbe.

Levetkőztették egymást, majd milliónyi csók kíséretében megmosakodtak. Végül, mikor kész voltak, befeküdtek az ágyba és szorosan egymáshoz bújtak.

- Jó éjt baba – suttogta Bill és egy csókot nyomott a lány fejére.

- Neked is jó éjt, kicsim! – suttogott Sam is, majd nemsokára el is aludtak.

Reggel Samantha nagyon kellemes érzéssel ébredt. Bill még mindig szorosan ölelte őt, és aprókat szuszogott a nyakába. A lány arcán hatalmas mosoly terült el, és azt kívánta, bárcsak örökre így maradhatnának. Egyáltalán nem volt kedve felkelni Bill öleléséből, de tudta, hogy aznap még el kell mennie az anyjához és a kicsi Hannah-hoz.

Rettentően óvatosan kibújt Bill karjai közül, mire az nagyot szuszogott, majd a másik oldalára fordult és aludt tovább.

Amint kibújt a meleg ágyból, fázósan végigsimított karjain. Az egyik fotelen Bill köntösét pillantotta meg, így aztán felvette azt, és úgy ment le a konyhába, hogy kávét főzzön.

Éppen leült egy székre, hogy nyugodtan megvárja, míg lefő a kávé, mikor a háta mögül egy hangot hallott meg:

- Te már fent is vagy?

Samantha ijedtében még a székről is majdnem leesett. Szapora levegővételek közepette a szívéhez kapott, majd hátrapillantott az új jövevényre.

- Te úristen, Tom!

- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni – mosolyodott el a gitáros.

- Semmi baj! Igen, fent vagyok már. Nem sokára el kell mennem, szóval muszáj volt. Na és te? Azt hittem olyan hétalvó vagy, mint Bill.

- Ez így is van. De most fontos dolgom van. Reggelit készítek Abinek – vigyorodott el.

- Nagyon helyes. A nők szeretik az ilyesfajta meglepetéseket – bólogatott elismerően Sam, majd lekapcsolta a kávéfőzőt és tanácstalanul megállt a szekrények előtt.

- Segítsek? – nevetett Tom, mikor észrevette, hogy a lány sorra nyitogatja a szekrényeket.

- Hát, nem igazán tudom, hogy mi, hol van – pillantott hátra a fiúra, mire az mögé lépett és kinyitotta a legfelső szekrényt, amiből ki is vett két bögrét.

- Köszi – nézett rá Samantha hálásan.

- Ez most akkor végleges?

- A köszönetnyilvánításom a bögrékért? Igen, azt hiszem – mosolyodott el a lány, mire Tom felnevetett, de aztán megkomolyodott.

- Tudok, hogy mire gondolok. Ugye nincs több játszadozás? Ugye tényleg vele leszel?

- Tom, eddig sem játszottam vele. El sem tudod hinni, hogy milyen nehéz volt ne…

- Elhiszem. Jó, oké, igazad van. Hallottam mi volt Andyvel, csak hát Bill a testvérem és nagyon szeretem. Volt ez a csók, szegény teljesen beleélte magát, hogy végre összejöttök, és mikor kiderült, hogy mégsem, annyira rossz volt nézni, ahogy szenved.

- Sajnálom – hajtotta le a fejét a nő.

Őszintén sajnálta. Eddig eszébe sem jutott, mennyi fájdalmat okozhatott Billnek. Persze, tisztában volt vele, hogy Bill szenved, de sosem gondolt bele, hogy mennyire. Folyton csak magával törődött, hogy neki milyen piszkosul nehéz. Most viszont rájött, hogy Billnek legalább annyira nehéz volt, mint neki.

- Tudom. És azt is, hogy nem direkt bántottad. De te is tudod, amit én. Csak mi ketten tudjuk, hogy miért viselkedett Bill úgy, ahogy. Ha téged is elveszítene, nem hinném, hogy kibírná.

A lány bólintott.

- Tudom. De erre nem kerül sor – mosolyodott el. – Szeretjük egymást.

- Köszönöm – mosolyodott el Tom is –, csakis azért engedlek hozzá közül, mert bízom benned! – simogatta meg a lány arcát, majd egy puszit nyomott a fejére.

- Én köszönöm, Tom! Bill szerencsés, hogy ilyen testvére van.

Válaszképp Tom megölelte a lányt.

- Akkor ezt meg is beszéltük. Örülök neki. Na, neki kezdek a reggelinek, mert soha nem lesz kész.

- Segítsek?

- Nem, egyedül szeretnék vele megbirkózni, de azért köszönöm.

- Hát jó – mosolygott Sam, majd megcsinálta a két bögre kávét és elindult fel Billhez.

Óvatosan benyitott, letette a kávékat az éjjeli szekrényre, majd bebújt szerelme mellé. Karjai közé bújt, majd apró puszikat nyomott a szájára. Bill mocorogni kezdett, majd még mindig csukott szemekkel, szélesen elvigyorodott.

- Jó reggelt! – köszöntötte kedvesen Sam.

- A legjobb! Neked is jó reggelt, baba! – csókolta meg hirtelen a lányt.

- Hoztam kávét is – húzódott el a lány, hogy elérje a kávésbögréket, ám Bill visszahúzta, mire a lány halkan felnevetett.

- Nekem csak Te kellesz! – nyomott egy csókot szerelme ajkaira. – Mit csinálsz ma?

- Pont erről akartam veled beszélni – húzta el a száját Samantha, majd kibújt Bill karjai közül és szembe fordult vele. – Ma el kell mennem az édesanyámhoz.

- Rendben – vont vállat Bill – Elkísérhetlek?

- Úgy érted, velem akarsz jönni? Anyámhoz?