- Természetesen – bólintott Bill mosolyogva, felvette a földről, és átnyújtotta. Samantha a takaróval ügyeskedve – hogy mégiscsak takarja a testét – próbálta felvenni a boxert, ez azonban lehetetlennek bizonyult, főleg, hogy Bill mereven bámulta őt. – Ne haragudj, de megtennéd, hogy elfordulsz egy kicsit?
- Nem mintha még nem láttalak volna meztelenül, de egyet kell, hogy értsek ezzel az elfordulás dologgal, ha nem akarod, hogy 2 másodpercen belül rád vessem magam. Úgyhogy… – vigyorgott kajánul, és megfordult.
Samantha is elvigyorodott, majd gyorsan felvette a boxeralsót. Aztán körülnézett, és meg is látta a földön ugyancsak Billtől kapott pólóját is, így gyorsan azt is felvette és magára kapta.
- Most már megfordulhatsz.
- Azta, milyen gyors vagy! – nevetett fel Bill. – Pedig reméltem, hogy legalább a pólót nem vetted még fel.
- Hát sajnálom – mosolyodott el a lány halványan.
- Remélem tényleg nem bántad meg, ami tegnap este történt – lépett közelebb a lányhoz. – Mert én egyáltalán nem – tűrt a füle mögé egy hajtincset, ami a lány szemébe lógott.
- Tudom, és én sem.
- Akkor? Most mi lesz velünk?
- Fogalmam sincs Bill. Nem csaphatom be Andreast – rázta meg a fejét halványan.
- Hogy mi?! De hát megcsal téged!
- Tessék? – nézett nagy szemekkel a fiú szemeibe.
- Na jó, ezt csak kitaláltam, de éppenséggel lehetne – sóhajtott fel a srác.
- Hogy te milyen gyerekes vagy! – vágta oda idegesen a lány, majd idegesen az ágyra ült.
- Most mit vagy úgy kiakadva? Andreas világ életében olyan volt, mint Tom. Sosem volt tartós kapcsolata, folyton más lány után nézett! Nem hinném, hogy pont hozzád hűséges lenne.
- Pont hozzám? – húzta fel a szemöldökét Sam.
- Nem úgy értettem – hunyta le a szemeit Bill.
- De, igazad van! Pont hozzám hűséges lenne? Végülis én nem érdemlem meg, hogy szeressenek, megbecsüljenek, meg ilyesmi! – morogta.
- Tényleg nem így értettem! Talán rosszul fejeztem ki magam. Sammy…
- Ne Sammyzz itt nekem! – csattant fel. – Elegem van belőled! – állt fel idegesen, és öltözködni kezdett.
- Most meg mit csinálsz? – kérdezte Bill ijedten.
- Öltözködöm, nem látod?
- Nem kell elmenned – szólt halkan.
- De igen, kell! – vette fel a kabátját is, majd a többi holmiját bedobta a táskájába, és az ajtó felé indult.
- Samantha…
- A boxeredet és a pólódat köszi, hazaviszem, kimosom és visszakapod.
- Nem kell, megtarthatod.
- Kössz, de nem! Mint mondtam, kimosom, és visszaküldöm Jessicával – szólt hidegen a pszichológuslány. – Szia! – köszönt el, és kisietett a szobából.
- Sam, kérlek, ne csináld! – sietett utána a srác, de a nő válaszra se méltatta.
- Hova-hova Samantha? Már el is mész? – kérdezte Tom a nappaliban, mikor megpillantotta a sietős léptekkel távozó lányt.
- Az öcséd egy nagyképű, egoista, gyerekes, bunkó! – állt meg egy pillanatra a lány és mutatóujját az idősebbik Kaulitzra emelte.
- Hogy kiismerted! – vigyorodott el. – Na jó, viccet félretéve. Most éppen mit csinált?
- Kérdezd meg tőle! – morogta összeszorított fogakkal, majd végleg elhagyta a házat.
Alighogy becsukódott a bejárati ajtó, Bill jelent meg a lépcső alján, és szomorúan Tomra pillantott.
- Nagyon elszúrtam, ugye? – szorította össze a szemeit.
- Hát elég rendesen! De mégis mi a fenét műveltél?
- Hát, lehet, hogy mondtam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna.
- Mint például?
- Hogy én sokkal jobb vagyok, mint Andreas; hogy Andreas mindig is nőcsábász volt, és hogy ő miatta biztos nem változott meg…
- Hát igen, nem szerencsés, ha egy menyasszonynak szex után azt ecseteled, hogy mennyivel jobb vagy a vőlegényénél.
- Jól van, oké! Rúgj még belém te is!
- Én csak azt mondom…
- Tudod mit? Inkább ne mondj semmit!
- Te tudod!
* * *
Mikor Samantha hazaért, már dél is rég elmúlt. Elment gyorsan bevásárolni, majd összeütött egy könnyű kis ebédet. Miután megebédelt, elmosogatott, és nagytakarítást csinált a konyhában, hogy elterelje gondolatait az előző estéről. Ám mikor végzett, rájött, semmivel sem volt jobb. Még takarítás közben is Bill járt az eszében.
Másnap reggel minden a szokásos módon telt. Sam elment dolgozni, és bár szinte egész nap csak Billre és a veszekedésükre gondolt, sikerült átvészelnie a napot. Mielőtt hazaindult volna, kapott egy hívást édesanyjától.
- Halló?
- Szia Sam, itt anyu!
- Szia anyu! De örülök, hogy hívsz. Már hiányoztál.
- Te is nekem kicsim! Figyelj csak! Beugorhatnál a napokban. Tudod, a kis Hannahnak rettentően hiányzol.
- Ó! Nekem is nagyon hiányzik már Hannah! Mit szólnál a mai naphoz? Nem zavarok, ha most beugrok? – kérdezte buzgón.
- Dehogyis lányom! Tudod, hogy téged mindig szívesen látunk. Mellesleg Hannah kiugrik majd a bőréből, ha meglát. Tényleg nagyon hiányzol neki.
- Ő is nekem!
- Akkor miért nem látogatod meg őt sűrűbben? Miért kell folyton rád szólni, hogy gyere?
- Ez nem igaz!
- Dehogyisnem! Legalább 3 hete nem voltál itt.
- Rengeteg a dolgom mostanában, sajnálom!
- Persze. Ezzel el van intézve, igaz?
- Anya, kérlek, ne akard, hogy összevesszünk.
- Nem, isten ments! Hogy még azt a kis időt is elvegyem Hannahtól, amit veled tölthet…
- Nemsokára ott leszek. Ne szólj neki, hadd legyen meglepetés!
Folyt. Köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése