Főoldal Für Immer Jetzt Barátság & Szerelem Cruel Intention Novelláim TH-Musik+X kiállítás Vendégkönyv

2014. november 16., vasárnap

73. rész – Nehéz döntés

- Szia Bill!
- Szia kicsilány!
Bill rámosolygott a kislányra, majd helyet foglalt mellette a kanapén.
- Mit nézel? – pillantott a tévére a férfi.
- Mesét. Ez a kedvencem!
- Igen? Ezt én is szeretem.
- Sam is itt van?
- Igen, kint beszélget Deannel.
- Akkor én is megyek – ugrott le a kanapéról Hannah, de Bill idejében megállította.
- Várj, kicsilány! – karolta át a kis apróságot. – Hagyd őket most egy kicsit. Inkább beszélgess velem.
- De Dean azt mondta, ha megérkezik Sam, akkor együtt fogunk beszélgetni – magyarázta a kislány komolyan, majd halkabban hozzátette: - Dean azt is elmondta, hogy fontos dolgokról fogunk beszélgetni.
Bill arca hirtelen elkomorult. Tudta, hogy Dean, miről akart beszélni Hannahval. Arról, hogy ő az édesapja. Sam pedig biztosan támogatni fogja a dolgot, hiszen Hannahnak joga van az igazsághoz. Viszont neki, Billnek, onnantól kezdve már semmi köze nem lesz a kis családjukhoz. Samantha Deant fogja választani. A kislánya édesapját.
- Bill!
- Igen? – a kislány vékonyka hangja térítette végre észhez. Egészen elkalandozott az elméje.
- Mehetek?
Csak akkor tekintett le a kezeire. Még mindig fogta az aprócska lány kezeit.
- Persze – felelte kis fáziskéséssel. – De előtte elmeséled, hogy miről szól ez a mese?
- De azt mondtad, hogy neked is ez a kedvenced.
Bill elmosolyodva nézett a lány szemeibe. Annyira okos. Mint az anyja, gondolta.
- Igen, tudom, csak nagyon rég láttam és már alig emlékszem.
- Hát jó. Van benne egy kacsa, és...
Ahogy Bill a kis Hannaht figyelte, szívét egyre inkább elöntötte a melegség. Szerette a kislányt, és nem akarta elveszíteni. Ahogy Samet sem...

* * *

- Szóval semmi esély nincs rá, hogy visszakapjalak?
- Semmi – bólintott Samantha, mire Dean válasza egy csalódott sóhaj volt. – Ha esetleg Billel nem úgy alakulnak a dolgok...
Samantha elharapta a mondatot, mert már a sírás kerülgette, újfent. Dean meglepetten kereste a tekintetét.
- Gondjaitok vannak? Azt hittem, minden oké kettőtök közt.
- Én is – remegett meg a nő hangja. – Egészen addig, míg fel nem tűnt Bill halottnak hitt régi szerelme.
- Bill szeret téged.
- Már nem vagyok benne biztos – szorította össze az ajkait a lány.
- Miért?
- Nina beállított tegnapelőtt. Pont miután te elmentél. Csak úgy a semmiből. Bill pedig nagylelkűen felajánlotta, hogy aludjon nálunk. Hiszen mi sem természetesebb ennél, nem igaz? – magyarázta Sam felháborodva. – Ráadásul Billel azóta nem beszéltünk. Ők pedig, ahogy észrevettem, egyre közelebb kerültek egymáshoz.
- Nézd, én nem ismerem annyira Billt, mint te, de egy valamit bátran merek állítani. Bill szerelmes beléd.
- Miért vagy te ebben annyira biztos? – nevetett fel a doktornő.
- Mert látom. Ahogy rád néz, ahogy hozzád ér, minden egyes mozdulatáról süt, hogy oda van érted meg vissza.
- Ez hülyeség. Ennél jobban még soha nem hidegültünk el egymástól...
- Teljesen úgy néz rád, ahogy én tettem annak idején! Én szerettelek Samantha! Elcsesztem. Ezt már akkor tudtam, mikor elhagytalak. Szerettem volna jóvátenni, de egy beszari, büszke, önző alak voltam, aki csakis azzal volt elfoglalva, hogy megkapja a harvardi diplomáját. Bármit megtennék érted, mert még mindig szeretlek, de mivel tudom, hogy te már nem érzel így, nem foglak kényszeríteni semmire. Éppen ezért, hajlandó vagyok lemondani a gyerekünkről.
- Tessék? – kérdezte Samantha kikerekedett szemekkel.
- Ha Billel úgy döntötök, hogy közösen felnevelitek, akkor hajlandó vagyok beleegyezni, hogy titokban tartsátok a kilétemet.
- Nem hazudhatunk neki tovább!
- Nem is kell. Egyszerűen csak ne beszélj neki rólam. Mondd el neki, hogy te vagy az édesanyja, Bill pedig a te szerelmed. Aki bár nem az édesapja, de úgy szereti őt.
- Ezt nem mondhatod komolyan – mondta halkan Sam.
- Dehogyisnem. Bill jó apja lenne, Hannah sokat mesélt róla.
- Hannah sokat beszélt... Billről?
- Igen. Kedveli Billt, nagyon. Ahogy a többieket is, Tomot és öhm...
- Abit.
- Igen, Abit. Sam, én azt akarom, hogy csodás élete legyen. De ha most elé állunk ezzel a kusza helyzettel, félek, hogy ezzel nem fog tudni megbirkózni egy könnyen. Te, mint pszichológus, hogy látod ezt?
- Valóban bonyolult egy helyzet ez, és rengeteg, hosszú beszélgetés vár ránk, de biztos, hogy ez a legjobb megoldás?
- Nem akarom, hogy ilyen idősen ennyi mindennel kelljen szembenéznie. Ha egy napon majd készen áll rá, és szeretne megismerni, akkor keressen meg, én ígérem, hogy megadom rá az esélyt.
- Hú – Samantha szóhoz sem jutott.
A férfi, aki előtte állt, már nem az az ember volt, akit annak idején megismert. Sokkal érettebbnek és tapasztaltabbnak tűnt.
- De cserébe van egy feltételem. Illetve kettő.
- Igen, persze, mondd csak.
- Támogatni akarom őt, tehát értelemszerűen fizetek gyerektartást. A másik pedig, hogy folyamatosan szeretnék értesülni a hogylétéről.
- Persze, ez természetes.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük.
- Igen – suttogta maga elé meredve a lány.
Fogalma sem volt, mit érez vagy, hogy mit kéne, érezzen. Annyiszor döntött már rosszul életében, és most egyáltalán nem akart. A lányáról volt szó, akinek az eddigi élete így is egy hatalmas hazugság volt. Véget akart vetni az egésznek. Másrészről viszont ott volt Bill és az eddigi élete. Azt sem akarta elveszíteni.
- Menjetek haza, és beszéljétek meg – simított végig Dean a lány karján.
- Rendben – bólintott Samantha.

* * *

Samantha úgy gondolta, amíg nem tisztázta a dolgokat Billel, addig felesleges Hannahval beszélnie. Ha Billel esetleg rosszul alakul a kapcsolatuk, akkor Hannah még jobban összezavarodhat. Mikor hazaértek, már este volt. Végre mindenki megnyugodhatott a házban.
- Fenn leszünk, ha valamire szükséged van, rendben? – mosolygott Abigail Samre, majd Tommal együtt felmentek az emeletre.

Hannaht már lefektették, Tomék a szobájukban voltak, Samantha úgy gondolta, ez lehet a megfelelő pillanat, hogy végre megbeszéljék a dolgaikat Billel. Ehhez csak egy valami hiányzott: Bill.

12 megjegyzés:

  1. Nah, de jó.. :) Köszönöm hogy említettél Diane. Én egyáltalán nem érzem sem elcsépeltnek, sem összekapottnak a részt, és a történetet sem. A másik, hogy szerintem minden író azt gondolja a saját sztoriáról, hogy rosszabb mint másoké, vagy hogy összecsapot, nem olyan jól fogalmazott, vagy csak egyszerűen nem tetszik neki. Mindenki, ilyen, csak van olyan, aki nem meri bevállani. Mind átesünk ezen, soha nem fogunk megfelelni magunknak, mindig lesznek előítéleteink. Én csak azt mondom, hogy te mindig is jól írtál, és ez így is marad. Vannak necces napjaid, amikor azt hiszed semmi nem jön össze, vannak borzasztó hónapok, mikor tételnül ülsz a world előtt, és nem jutottál tovább egy bekezdésnél... De vannak szép napok is, mikor végre megjön az ihlet, és csak úgy áradnak belőled a jobbnál jobb ötletek. Lehet hogy úgy érzed, válságba kerültél, és ez maglátszik a részek minőségén, de én úgy érzem, hogy igen is fejlődsz, mégha ennyi időt hagytál is ki. Lehet hogy sok idő telte el az utolsó rész óta, és nehezen jött össze ez a rész, de hidd el, ha tényleg akarod, és megvan a kellő kitartásod hozzá, akkor be tudod fejezni, és nem kell félbe hagynod az eddigi legjobb történeteted. Ez az én véleményem, maradok továbbra is hű olvasód éa legjobb barátnőd, Ann :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, ez... hirtelen azt sem tudom, mit mondjak. Nagyon köszönök mindent! Azt is, hogy írtál, azt is, hogy biztatsz és persze azt, hogy mellettem vagy. Örülök, hogy így gondolod, és köszönöm, hogy ezt meg is osztottad velem. Mindenképp be akarom fejezni a történetet, mert ha már ennyit "szenvedtem" vele, akkor már megérdemel egy rendes befejezést. Csak nem tudom, hogy Ti olvasóim kíváncsiak vagytok-e rá. Mert lehet, hogy nem csak az én megérzésem volt, hogy lapos a történet. Lehet, hogy vannak közületek, akik még így gondolják. Lehet, hogy hülyén hangzik, de esküszöm, hogy néha azt gondolom, hogy égetem magam ezzel a történettel. Most biztos azt gondoljátok, hogy ezeket azért írom, hogy most gyorsan jöjjenek páran, akik majd vigasztalnak, meg magasztalnak, hogy ez milyen hülyeség, mert én milyen jól írok, meg egyéb ilyen dolgok... Nem, erről szó sincs. Egyszerűen csak bizonytalan vagyok mostanában. Magammal szemben is. Bizonytalan a jövőm, bizonytalan az életem, és egyre inkább kételkedek magamban és a képességeimben. Nem tudom, mit akarok és most, hogy ennyi szabadidőm van, folyton csak agyalok. Mindenen. Átgondolom a dolgaimat, mindent, amit eddig tettem, mondtam, ez esetben alkottam. Mint már említettem korábban is, a Für Immer Jetzt egy nagyon fontos állomása volt az "írói karrieremnek". Ez volt az első olyan történetem, amire tényleg büszke voltam. Úgy értem, nagyon sokáig tetszett, amit és ahogyan írtam. És tudom, hogy sok író szokta a régebbi műveit kritizálni, mert közben fejlődik és rájön, hogy amit régen jónak gondolt, annál ma már sokkal jobbat tud... csak ez most... rossz. Most, hogy számomra a Für Immer Jetzt is csak egy gyenge próbálkozásnak tűnik, most még bizonytalanabb vagyok, így pedig nehéz írni. Pedig szeretnék. Nagyon.
      Még egyszer nagyon köszönöm Ann ♥

      Törlés
  2. Azt hiszem ez elég egyértelmű, hogy igenis folytatnod kell, méghozzá a végéig! Nagyon örültem, mikor megláttam, hogy végre van új rész, már attól féltem, hogy Te is abbahagyod az írást. Amit egyáltalán nem kellene, hiszen nagyon tehetséges vagy és rettenetesen jól írsz!♥ Nem mellesleg nagyon kíváncsi vagyok mi lesz a történet vége :)
    Szóóóval.. tessék elfelejteni az ilyen csúnya gondolatokat és nagyon-nagyon hamar meghozni a folytatást!!! :)♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Alicia! :) Nagyon aranyos vagy, köszönöm szépen! Örülök, hogy így gondolod, nagyon jól esnek a szavaid. Mindenképp folytatni fogom, és remélem tetszeni fog :) xoxo ♥

      Törlés
  3. Szia nagyon jó a storyd három nap allatt elolvastam... mertcsak sajnos este tudtam olvasni. De nagyon jó a storyd szeretném ha tovább olvashatnám. Nagyon várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Henrietta! :) Nagyon köszönöm a kedves szavaidat, és szívből sajnálom, hogy eddig még nem szolgálhattam új résszel. Pedig igyekszem. Remélem, nem olyan sokára össze is jön.
      xoxo ♥

      Törlés
  4. Válaszok
    1. Sajnálom a kései választ :( Jön az új rész! :) xoxo

      Törlés
  5. Szia! Most találtam meg az oldalad! Nagyon tetszik ez a történet és remélem folytatod :) Barbi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia kedves Barbi! Őszintén örülök, hogy tetszik a történet. Ne haragudj, hogy csak most jelentkezem, de remélem azért még ez eljut hozzád. Jön az új rész :) xoxo

      Törlés
  6. Csak most találtam meg a történeted, de egyszerűen IMÁDOM! Érdekes ahogy már nem egy 15 éves lányként olvasom a történeteket, nagyon válogatós lettem és ritka ha tetszik egy történet. Nagyon tetszik. hogy ha történik valami rossz akkor mindig van valami jó, ami egyensúlyban tartja a történetszálat, persze kivéve Ninát... egyszerűen nem tudom kiheverni egyszerűen megtépném. xD A lényeg, hogy folytasd ha van kedved, hiszen nagyon jól írsz és érdekes a történet, 2 nap alatt olvastam el, annyira, de annyira érdekes volt.
    Puszillak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vivien! Örömmel olvastam szavaid, örülök, hogy tetszik. Most jön az új rész, és bár rég írtál már, remélem még visszanézel egyszer ide és eljut hozzád. :) xoxo

      Törlés