A megszegett ígéret

Izgatottan vártam Őt a hotelszobában. Időben, pont a megbeszélt helyen. Késett, de ezt persze megértettem, hiszen Ő mégiscsak valaki. Nem léphet le akármikor, akárhonnan csak úgy. Az idő miatt különben sem aggódtam. Mindig is elég időt szakítottunk egymásra. Ráadásul az az idő, míg vele voltam, amíg a karjaiban szorított, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt. Megfizethetetlen…

Csak egy lenge kis szaténhálóing volt rajtam, tele csipkékkel. Persze mondanom sem kell, a színe halványlila volt, a kedvenc színe. Elmosolyodtam, és az alsó ajkamba haraptam, ahogy arra gondoltam, nemsokára milyen heves szenvedéllyel fog megszabadítani a vékonyka kis ruhadarabtól. Feltéve, ha eljön. De miért is ne jönne el? Hiszen megígérte. Igen. Biztos vagyok benne, hogy eljön. Bár már rég találkoztunk, emlékszem mit mondott legutóbb. Azt mondta, minden más lesz.

Ígéretet tett nekem és én hittem neki. Miért ne hittem volna neki?! Hiszen mindennél jobban szerettem Őt…

Hirtelen léptek zaját hallottam, majd nyílt az ajtó és megjelent Ő. Pillanatok alatt felálltam az ágyról és csak bámultam. Ő mosolyogva nézett először a szemeimbe, majd pár másodperccel később tekintete szemérmesen végigsiklott az egész testemen. Mikor végül újra a szemeimbe nézett csillogó, barna szemeivel, azt hittem elájulok, úgy kalimpált a szívem és a levegőt is csak szaggatottan vettem.

Tökéletes volt, mint mindig. Gyönyörű fekete haja egy aranyos kis szürke sapka alá volt rejtve, és nem volt rajta smink, aminek egy kicsit örültem is, hiszen imádtam őt „természetesen” is. Egy fekete póló volt rajta és egy sötét farmer, bár tudtam, hogy már nem sokáig. Megnyaltam a szám a gondolatra, Ő csak szüntelen vigyorgott rám.

Hirtelen megindult felém, mire egy óriási mosolyra húzódott a szám és szinte a karjai közé vetettem magam.

- Úgy hiányoztál – búgta a fülembe, majd egy aprócska csókot lehelt a nyakamra.

Belőlem önkénytelenül is egy apró sóhaj tört fel.

- Te is nekem.

- Ne haragudj, hogy csak most tudtam jönni, de egy páran megtaláltak, és dedikálnom kellett. Tudod milyenek! – magyarázta bűnbánóan. – Ráadásul Tommal is összevesztem.

- Miattam? – néztem rá kétségbeesetten.

Tudtam, hogy mióta Tom rájött a mi kis románcunkra, többször is vitatkoztak már Billel, hiszen Tom nem igazán kedvelt. Szerettem Billt, de azt soha nem akartam, hogy miattam vesszen össze az ikertestvérével.

- Nem, dehogyis kicsim! Miattam volt – nyomott egy puszit a homlokomra.

Éreztem, hogy nem mond igazat, csak hogy ne bántson meg. De én sem akartam megbántani Őt, így nem faggatóztam.

- De nemsokára minden rendbe jön, ugye? Elhagyod Stacyt és akkor nem kell többé bujkálnunk. Ugye így lesz? – néztem fel rá szinte könyörögve.

Ez volt az ígéret. Hogy elhagyja a menyasszonyát és örökre mellettem lesz. És én hittem benne!

- Igen, pontosan így lesz – suttogta a számba, majd apró puszit lehelt rá.

Sóvárogva kaptam ajkai után, szükségem volt édes csókjára. Szenvedélyesen és durván csókoltam, és ez tetszett neki, egy pillanatra még el is vigyorodott, éreztem. Tombolt bennem a vágy, érezni, tapintani és szeretni akartam, újra eggyé válni vele, csakis kizárólag Vele. A pólója alá nyúltam, és az anyagot elkezdtem felfelé tolni, majd egy kis segítséggel megszabadítottam tőle és a földre dobtam. Eközben Ő sem volt tétlen, apró csókjaival beborította a vállam és a dekoltázsom, majd óvatosan letolta a kis hálóing pántjait a vállamról.

- Nos baby, erre már nincs szükség – suttogta csábosan vigyorogva, mire halkan felnevettem, és egy csókot nyomtam ajkaira.

Óvatosan letolta rólam a szatén anyagot, mire az pillanatok alatt a földre zuhant. Ezzel egy időben én már az övcsatját csatoltam ki, és a gatyáját toltam lefelé, amiből aztán Ő gyorsan ki is bújt, majd elhajította a szoba másik felébe. Újra vadul az ajkaimnak esett, közben az ágy felé tolt, és finoman ráfektetett. A testemet újabb és újabb finom csókokkal hintette be, egészen a nyakamtól a köldökömig, ami újabb és újabb sóhajokat csalt ki ajkaim közül. A bőröm szinte már lángolt, megperzselt forró csókjaival, ám eközben a hideg is kirázott, testem libabőrös lett, minden érintésétől.

Tudtam, hogy bűnös az, amit teszünk. Tisztában voltam vele, hiszen Billnek menyasszonya volt. Mégis karjaiban elveszve, csókjaitól megveszve vártam, hogy nyíljon meg alattunk a föld és egymás karjaiban, együtt égjünk el a pokol lángoló tüzében.

Megint fölém hajolt, egy újabb csókért, és én kihasználva az alkalmat, óvatosan ledöntöttem magamról és gyengéden a csípőjére ültem. Elmosolyodott, és én ott és akkor győződtem meg róla, hogy tulajdonképpen mekkora szerencsém van, hogy Billt – ha még nem is teljes egészében –, de magam mellett tudhatom. Lágy csókot nyomtam ajkaira, majd a nyakához hajoltam, és onnan lefelé haladva hintettem be a testét, apró, nedves csókokkal, amiket Ő apró sóhajokkal viszonzott. A kezem végighúztam az oldalán található tetováláson, mire kicsit megrándult a teste, tudtam, hogy csiklandós, el is mosolyodtam. Felnéztem a szemeibe és láttam, hogy Ő is mosolyog. Az a mosoly jelentett nekem akkor mindent…

Ajkaimat újra bőréhez érintettem. Kéjesen felnyögött, mikor óvatosan fogaim közé vettem a mellbimbóját, és nyelvemmel játszadozni kezdtem vele. Aztán hirtelen hátrébb csúsztam, a csípőjéről le a combjára, és kezemmel ugyancsak lentebb kezdtem simogatni. Egyre hevesebben vette a levegőt, mellkasa őrült tempóban járt le s fel. Ahogy a csípőjén tetovált csillaghoz értem, szinte megremegett, és tisztán hallottam szívének mindenegyes dobbanását. Finoman végigsimítottam a boxeralsóján, mire újra felnyögött, majd felült, és hevesen megcsókolt. Leszálltam a combjairól, mire feltérdelt, én pedig lassan elkezdtem róla lehúzni az alsónadrágját. Ajkaink még mindig nem váltak el egymástól, ám Bill egy pillanatra elhajolt, mikor lehúzta magáról az alsónadrágját és elhajította. Azonban pár másodperccel utána már hanyatt is döntött az ágyon, és miközben ajkaimat kényeztette vad csókjaival, lesegítette rólam az utolsó, zavaró ruhadarabot is, az alsóneműmet. Miután azt is gondosan elhajította, engedelmesen tártam szét a lábaim, hogy könnyedén befészkelhesse magát a combjaim közé. Ajkainkból egyszerre tört felszínre a sóhaj, mikor eggyé váltunk, egymást vadul csókolva kezdtünk ütemes mozgásba. Újra azt hittem álmodom, mint minden más alkalommal, mikor Billel szeretkeztünk. Olyan mesébe illő és csodás volt minden, hogy nem akartam elhinni, hogy ilyen még létezik a kegyetlen és szürke valóságban. Csak Ő volt és én, eggyé válva test és lélek.

Már mindketten éreztük, hogy jön a vég, a végső beteljesülés, ám ahelyett, hogy gyorsított volna, lelassított inkább, hogy kínozzon, és hogy az édes kín után újabb lökésekkel juttasson el mindkettőnket a beteljesülés mennyországába, ahol nem más vár ránk, mint az élvezet csúcspontja, egy hatalmas sikollyal megspékelve. Fáradtan borult rám, mire a nyakába pusziltam.

- Szeretlek – suttogtam erőtlenül.

- Én is.

Több szó nem esett köztünk. Egy puszit nyomott az arcomra, legördült rólam, mindkettőnket betakart, majd átkarolva a derekam, mély álomba szenderültünk.

Másnap reggel hihetetlenül rossz érzéssel ébredtem. Amint kinyitottam a szemem, rá is jöttem, miért. Nem volt mellettem. Felültem az ágyon, és keserűen állapítottam meg, hogy nem csak Ő, de minden cucca eltűnt a szobából. Éreztem, ahogy eluralkodik rajtam a pánik. Hová mehetett egy szó nélkül? Talán Stacy rájött, hogy itt vagyunk és hazaráncigálta? Á, biztosan nem. Lehet, hogy fontos dolga akadt, és nem akart felébreszteni. Visszadőltem az ágyba, és próbáltam megnyugodni. Folyton a mámoros éjszaka pillanatai jelentek meg előttem, így azért könnyebb volt. Elégedetten oldalra fordultam az ágyban, és akkor pillantottam meg, azt a kis hófehér borítékot, ami később tönkretette az életem.

Remegő kezekkel vettem el az éjjeliszekrényről, és nyitottam ki, hogy aztán kivehessem a levél tartalmát. Egy ideig csak tartottam a kezemben, tehetetlenül, de végül erőt vettem magamon, és esetlenül szétnyitottam a levelet.

„Drága Diane!

Szívből sajnálom, hogy nem lehetek ott veled, de muszáj volt eljönnöm. Nem hagyhatom el Stacyt, hiszen szeret engem és én is kötődöm hozzá! Tudom, hiba volt, hogy hitegettelek, de egyáltalán nem bántam meg a mi kis kalandunkat. Ne értsd félre, nagyon szeretlek, és imádtam veled lenni, de egyszerűen rájöttem, hogy nekem Stacy mellett van a helyem. A srácokkal már tovább utaztunk. Kérlek, ne keress, a telefonszámod kitöröltem és az enyémet is a te mobilodból. Hidd el, jobb lesz neked nélkülem. Keress valaki mást, aki jobban megérdemel téged, és légy vele nagyon boldog!

Csókollak

Bill”

Minden egyes sornál úgy éreztem, egy újabb döfés a szívembe. Mire a végére értem, a könnyeim már patakokban folytak és szinte alig kaptam levegőt a sírástól. A telefonomért nyúltam, és megszállottan a telefonkönyvet kezdtem böngészni, de sehol, az égvilágon sehol sem találtam a nevét. Még a híváslistából is eltűnt, azt hittem belehalok a fájdalomba. A szívem mintha apró, milliónyi kis darabkákra tört volna szét. Végig egy dolog járt a fejemben. Hittem neki, bíztam benne, Ő mégis hazudott. Megszegte az ígéretét…